08. Rész ~ Szia :)

Sziaszttttoooook!!! :33 Mi újság van veletek ?! :D Nézitek a vbt?! :D Én nem tudom mi van velem.. :D általában nem nagyon nézek focit, de ez.. :D Elcsavarja az eszemet.. :D Micsoda pasik vannak egy focicsapatban :O Halálos :3 Na de nem erről kell nekem beszélnem :D Hanem nem tudom :D Új lett a feeejléééc :33 Kicsit szolidabb, jobban áttekinthetőbb lett és nem zsúfolt. :) szerintem.. :D Na de ez is mindegy :D Nem tudtam mit csinálni.. :D Azt mondtam az előző résznél, hogy visszarakom Őt.. :D Hát igen.. :D icikepicike szerepet kapott most, sajna.. :D De majd jön még, ha jönnie kell.. :D márpedig kell.. :D és fog is.. :D na mindegy.. :D elég hamar itt van a rész.. :D Szóval befogtam és jó olvasást! :) :D :*

Arra ébredni, hogy az ablakodon ezerrel áramlik be a fény és a barátnőd félig rád van mászva.. Hát nem egy kellemes dolog.
Megdörzsöltem a szemeimet és óvatosan tolni kezdtem Kendra lábait a testemről. Pár percig el is tarthatott ez a folyama, hiszen nem akartam felébreszteni. Had aludja ki a tegnapi bulit. Később pedig megbeszélem vele, hogy túl sokat ivott és azért szívott valamit, vagy pedig komolyabb dolog áll a háttérben.
Lábaimat lassan lecsúsztattam az ágyról. A talpam ütközött a hideg faburkolattal. Felnyomtam magam és lábujjhegyen toppanva igyekeztem ki a szobából. A folyosóra érve elszaladtam a lépcsőig, majd lesiettem és az konyha felé igyekeztem. Az ajtóban megálltam. A helyiségben tüsténkedő húgomat és az anyámat figyeltem, amint épp csinálják a kaját. Elmosolyodtam és hátrálni kezdtem. Visszamentem a lécsőhöz, időközben pedig benéztem a nappaliba, hátha megpillantom az apámat, de nem. Így hát irány az emelet. Amint felértem a fürdőt vettem célba. Beestem az ajtón, amit kis ügyetlenkedés után be is zártam. A fürdőkád felé ballagtam és amint odaértem nekiálltam megcsinálni a fürdővizemet. Miközben a víz zubogott a kádba, addig én a ruháimtól szabadítottam meg a testemet. Összegyűjtöttem őket egy kupacba, végül pedig a földön végezték. Óvatosan belemerészkedtem a forró, gőzölgő habtömeggel fedett folyadékba, hogy aztán órákig áztassam magam.

A víz elhűlt, a kedvem pedig elszállt. Felágaskodtam, majd vizesen, habosan, szétázva léptem ki a csempére. Egy törölköző után kutatva jártam be a szobát. Amint meglett körbe is csavartam magamon és mentem vissza a szobámba. Próbáltam halk lenni, de amint beértem és a két ismerős szemecskével találtam magam szembe rögtön fel is adtam a próbálkozást. Megindultam felé és rávetődtem. A testét az ágy és közém fogtam.

- Szia te hülye! - mondtam végül, majd legurultam róla.
- Csá. - mondta a szokásos hangsúlyával, mire megforgattam a szemeimet.
- Hogy vagy? - tettem fel a kérdés, miközben a szekrényemhez mentem valami ruhát elővadászni.
- Eléggé szarul. - nevetett fel.
- Az jó... - motyogtam az orrom alatt, miközben öltöztem.
- Miért, te?
- Egész jól.

Ráemeltem a tekintetem. Megértően bólintott, majd hanyatt dőlt az ágyamon. Vettem egy mély levegőt, ezután pedig elsétáltam az asztalomig és felvettem a laptopomat. Azzal együtt pedig levetődtem az ágyra. Felültem törökülésbe a gépet pedig letettem velem szembe. Felnyitottam és elindítottam. Hátrasandítottam Kendrára, aki a plafont nézte mialatt a kezeivel a hasán dobolt. Megráztam a fejem és visszanéztem. A laptop be is töltött. A kurzort rávittem az internetes ikonra, majd megnyitottam. Kis várakozás után behozta nekem és rutinszerűen nyitottam meg a facebookomat. Imádtam, hogy elmentett mindent. Egy hátulütője volt. Hogy elfelejtettem a jelszavam, mert már olyan rég írtam be. Volt pár értesítésem, néhány üzenetem és egy ismerősnek jelölésem. Mivel ez érdekelt leginkább, így ezt is nyitottam meg először. Amint rákattintottam a szemeim vagy háromszor lettek nagyobbak. Nyeltem egy nagyot, majd hátradőltem.

- Jaj Harry.. - suttogtam, miközben végighúztam a tenyeremet az arcomon.

Ráléptem a visszaigazolásra, közben pedig csak vigyorogtam. Tehát nem felejtett el.. Végül is.. Hisz megmondta ott az ajtóban. Igaz utána már nem láttam, de megmondta. Következőnek az értesítéseket nyitottam fel, de egyik sem érdekelt. Az üzenetek jöttek utoljára. Ránéztem az időre és mit ne mondjak jó sokáig aludtunk. Már délután 4 van. Gyorsan válaszoltam is mindenkinek, aztán pedig az időmet a kedves barátnőmnek szenteltem.

- Kendra.. - szólaltam meg miközben félig lehajtottam a laptop tetejét.
- Hmmm?
- Beszélhetünk a tegnap estéről?! - kérdeztem, míg hátrafordultam.
- Persze. - ült fel.
- Jó hát. Akkor nem kerítek... Miért szívtál? - szegeztem neki egyenesen a kérdést.
- Mi?!?! - nézett rám összezavarodva, másodpercekkel később pedig elnevette magát - Hisz együtt szívtunk. Nem emlékszel?
- Neeem... - az állam leesett egy pillanatra - Ez hogy?!
- Nemtom.. Biztos már rendesen ki voltál ütve. Valamikor el is tűntél, de hát kedvem nem volt megkeresni téged. Gondoltam biztos jól mulatsz és nem akartam volna elrontani a pillanatot - kacsintott rám - Meg aztán.. Most nem ártott egy kis cucc. Ettől nem szokunk rá vissza! - húzta meg a vállait - Mondtam, hogy eszméletlen egy buli lesz.. - egy huncut félmosoly ült ki a z arcára.
- Te szuka. - nyögtem ki végül, majd elröhögtem magam.

Ott nevettünk és tárgyaltuk ki az este történteket. Ahhoz képest, hogy az hittem valami komolya baj van.. Nos csak szórakoztunk egy kicsit. Bár elég vicces, hogy arra sem emlékszem, hogy mikor álltunk neki füvezni meg porozni. Minden esetre áttárgyaltunk mindent, amire emlékszünk. Persze a legfontosabbat is. A drága életemnek volt egy kis romantikusnak ígérkező jelenete az egyik mosdóban. Csak a love sztori kellemetlen része, hogy a pasi annyira be volt rúgva, hogy nem működött neki, így Kendrának sem volt semmiféle afférja.
Miután mindent átbeszéltünk tövéről-hegyére a gépem került előtérbe. A bulis embereket akartuk elővadászni, ám amikor ismét megpillantottam a kijelzőt volt egy bejövőm. Ránéztem Kednrára, aki helyettem cselekedve megnyitotta az üzenetet és hatalmasra nyílt szemekkel és szájjal bambultuk a nevet, ami ott virított az üzenetek tetején.

- Szia :) - küldte Harry Styles.

07. Rész ~ Álom

Sziasztok! :D Hát végre már tart a nyaracska :D Strandoltok, napoztok, buliztok, haveroztok?!?! :D Remélem! :D Jaaj összeraktam egy részt. :D Az a baj, hogyha feljövök gépre akkor a tumbli nagyon le tud foglalni.. :D brutális :D na de ittvan ez a semmitmondó kötő rész :D a következőben megint fel fog tűnni ŐŐŐŐ *____* az én kicsi szerelmem :3 :D Naa de jó olvasást a következő rész meg nem tudom mikor lesz elérhető :D Addig is puszi nektek! :D :* Jó nyarazást kicsik :P

Egy pillanatra lefagytam. A távolságot úgy szeltem át, mintha ezen múlt volna az életem. Megálltam az ülő alak előtt, majd leguggoltam hozzá. Alaposan szemügyre vettem, bár nem is lett volna rá szükség. Tisztán kivehető volt, hogy teljesen be van állva. Nyeltem egy nagyot, majd megfogtam a felkarját és óvatosan húzni kezdtem felfelé. Mivel nem akart megmozdulni, így erősebbre vettem a fogásomat és erőteljesebben próbáltam eltávolítani arról a helyről. Sikerült is és a székből fel is tudtam állítani. Az agyam eszeveszettül elkezdett pörögni, hogy most mit is csináljak. Az nem lehet, hogy kérdőre vonom, hisz a tudatlanság elborította az agyát. Az első és legfontosabb most pedig az, hogy valami normális helyre vigyem. Ez pedig az én házam lesz.
Áttettem az egyik kezét a hátamon, majd segítettem neki a járásban és közben az utat is mutattam neki. Kifelé a két arc már nem volt ott, ami nem is zavart. Gyorsan kislisszantunk onnan, már amennyire tudtunk. Ő követte a mozdulataimat és nem ellenkezett, hála égnek. A házból való kiút elég macerás volt, de miután megtaláltam magamon a táskámat, utána pedig a telefonomat, az utunk már valamennyivel egyszerűbb lett.

Nem tudom mennyi kutyagolás után, de végre hazaértünk. Pirkadatra át is léptük a ház küszöbét. Befelé haladva próbáltam odafigyelni arra, hogy ne csapjunk nagy zajt. Nagyjából sikerült is a tervem. Felmásztunk a lépcsőfokokon. Vagy talán jobb szó lenne rá, hogy fellökdöstem őt a lépcsőn, de végül is felértünk az emeletre, ahonnan már csak pár lépés választott el minket a szobámtól. Már nagyon nem volt kedve ehhez a kis tortúrához, de magának kereste. Csak nem hagyom ott full idegen emberekkel. Még csak az kéne. Pláne nem úgy, hogy még be is van állva, mint az atom. A falnak dőlve kezdett el nyafogni. Megfogtam a hátát, majd kitapogattam az utat és eltántorogtunk az ajtómig. Betaszigáltam a szobába, azután becsuktam az ajtót és lámpát kapcsoltam. Ott állt a szobám közepén és nézett ki a fejéből. Egy pillanatra elöntötte a szemeimet a könny, de egyben mosoly is kúszott az arcomra. Letöröltem mind a kettőt. Közelebb lépkedtem hozzá, azután megálltam mellette. A padlót szuggerálta. Elmosolyodtam, közben pedig a hosszú szép haját a füle mögé tűrtem. Ő pedig még mindig úgy volt. A szemei vörösek voltak, a pupillái hatalmasak és óriási táskák rajzolódtak ki a szemei alatt. Megremegtek az ajkaim, ezt követően pedig az ágyamhoz taszigáltam és leültettem. Nem ellenkezett. Nem csinált semmit sem. Csak ült ott és kizárta a külvilágot. Éreztem, ahogy a torkomba egyre nagyobb lett a gombóc. Vele szemben voltam és térdeltem előtte. A rezzenéstele arcát figyeltem. Nem hiszem el.. Hogy lehetek ennyire pocsék barát? Ő az egyetlen egy valaki akit tényleg szeretek és nem figyeltem rá oda. Észre kellett volna vennem, hogy nincs jól. A gondjait, azt hogy szenved. De nem. Kizártam őt is akárcsak a sok idióta embert. Pedig ő nem ezt érdemli. Minden és mindenki előtt kéne lennie. De hát ott is van, csak nem eléggé...
A szemeimet immár teljesen elöntötte a sós víz. Felkúsztam az ágyra, majd a vállát átkulcsolva húztam magamhoz közelebb. Apró puszikat nyomtam a feje tetejére, miközben az elernyedt testét öleltem.

- Sajnálom.. - suttogtam elhaló hangon.

Még egy jó darabig így maradtunk. Ki tudja, hogy mikor de egyszer csak eldőltünk az ágyon és elnyomott minket az álom.

- Summer! Summer! Summer, gyere! 

Lustán kinyitottam a szemeimet, majd a gyönyörű szép kék éggel találtam magam szemben. Összehúztam a szemöldökeimet, majd körbetekintettem. Bármennyire is próbáltam áskálódni az elmémbe a hely akkor is ismeretlenül volt bejegyezve az agyamba. Ismeretlen, mégis megnyugtat. Mintha már milliószor jártam volna itt. Az illatok, az érzés, a hangok.. Minden ismerősen hasított a tudatomba, de akkor sem tudtam sehová sem tenni. Felültem és úgy kémleltem tovább a tájat. Egy hatalmasat dobbant a szívem, mire odatekintettem. Egy furcsa érzés kerítettem a hatalmába, amit kíváncsian követtem is. Lassan felálltam, majd igyekeztem az ösztönömre hallgatni. Elindultam a szívem által legbarátságosabbnak vélt út irányába.

A lépteim hangosak voltak. Lesandítottam a földre és a csupasz lábammal találtam magam szembe, amit vér borított. Rémülten néztem és a félelem kezdett úrrá lenni rajtam. Sebesen kezdtem el szedni a lábaimat. Szaladtam egészen a faházig. Beszaladtam az ajtón. Becsaptam magam után, majd nekitámaszkodva lecsúsztam a földre. Miután lenyugodtam, szemügyre vettem magam. Nem volt sehol sem sebem, így a vér nem lehet az enyém. És itt kattant be valami. Felugrottam és kifutottam a házból. Amikor kiértem egy tóval találtam magam szembe, aminek a közepe felé egy stég vezetett. Arrafelé kezdtem el futni. De sajnos nem tudom miért. Próbáltam megállítani magam, de nem sikerült. A stég végén megtorpantam és a vizet kezdtem el tanulmányozni, ami a tiszta kékségből kezdett egyre sötétebb lenni. 

- Summer!

Amint próbáltam megfordulni és kideríteni, hogy ki kiáltotta a nevemet, a lábaim megcsúsztak én pedig zuhanni kezdtem. Próbáltam valamiben megkapaszkodni, de nem sikerült. Csak vonzott a gravitáció. Nem tudtam mit tenni. Utolsó erőmből még sikítottam egyet, de ez sem segített rajtam. A sikolyom egybefolyt a nevemmel. Egy erős, mély férfihanggal...

- Neee!

Zihálva ültem fel, az... ágyamban. Körbefuttattam a szemeimet a szobámban. A kezemet a mellkasomra csúsztattam, majd nagyokat lélegezve próbáltam lenyugtatni magamat. Mire sikerült is, a tekintetem megakadt a mellettem fekvő testen. Lepörögtek a múltéjjeli képek a fejemben. Az este indulása, ahogy odaértünk, a lány akit leöntöttem, a medencés jelenet, a pad, a cigi és a fiú.

- Harry... Lógsz nekem egy doboz cigivel. Úgyis behúzom rajtad!! - suttogtam a semmibe meredve egy félmosollyal az arcomon.

Megráztam a fejemet, ezzel próbálva kitörölni a fürdőkád utáni jeleneteket. A szuszogó barátnőmre tekintettem, aki olyan nyugisan feküdt mellettem. Elmosolyodtam, aztán pedig én is visszafeküdtem. Tudom, hogy ezt meg kell vele beszélnem. Hisz megígértük. Én be is tartom... És tudom, hogy ő is, de nagy gáz van nála, ha mégis inkább ezt választotta. De miért?!

06. Rész ~ Nem felejtettem el

Sziasztook!! :D Hát VÉGE a SULINAK!!! :D juhuu :33 bár 1 hét múlva még be kell mennem évzáróra, de az mindegy.. :D A lényeg, hogy végre meghoztam a részt, amivel jó sokat csúsztam.. :( bocsi, de legalább péntek 13 van :D Nem tudom, hogy a következő rész mikor jön, de talán most hamarabb összekapom magam és rendezem a dolgokat :D Na de hát jó olvasást!! :D

Legszívesebben megálltam volna és összevont szemöldökökkel gondolkodtam volna el azon, hogy első benyomásra egy ilyen unszimpatikus lány, hogy lehet együtt ezzel a fiúval, aki tök spontán és rendes ember...

- Mi az? - törte meg Harry az elmélkedésemet.
- Semmi. - ráztam meg a fejemet majd elmosolyodtam - A ruhájával mi lesz?
- Hát.. Nem tudom. Majd csak elintézi. - bólogatott, azután előre sandított - Szerinted mikor lesz vége ennek a házibulinak?

Én is előre néztem, majd kirajzolódott pár alak, amik épp közeledtek felénk a távolban. Hirtelen bekattant Kendra. Lehet hogy ő van itt az emberek közt? Nem is gondolkodtam tovább, hanem gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat, hogy minél előbb láthassam az arcokat.
Nem is kellett olyan sokat mennem. Ami azt illeti talán már-már szaladhattam is. De a barátnőm nem volt a tömegben és egyik sem volt nekem ismerős. Így hát lassítottam a tempómon és szépen komótosan folytattam tovább az utamat.

- Valami rosszat mondtam? - csendült fel mellettem megint egy hang.
- Mi? Tessék? - kérdeztem vissza abban a pillanatban.
- Mondom, valami rosszat kérdeztem vagy miért rohantál el az imént?
- Ja.. Csak.. Hát.. - nem tudtam, hogy mit is mondjak neki, miközben rátekintettem - Azt hittem, hogy láttam valamit. - mondtam végül egy mosoly és egy vállrántás kíséretében - Bocsi!
- Jól van. - húzta meg ő is a vállait.

Az utunk megint csendesen telet. Nemsokára meg is érkeztünk a házhoz. Ugyanannyian voltak, mint eddig. A zene ugyanolyan hangosan szólt. Igaz elől már nem volt annyi kóválygó lélek, mint amikor megérkeztünk, de ettől eltekintve a buli még javában ment. A padra néztem, ahol a fogadásunk kezdődött. Most már teljesen más a szerepe. Nem cigiznek, hanem épp falják rajta egymást a korombeliek, ami meg is mosolyogtat.
Megráztam a fejem, majd a mellettem ácsorgó srácra néztem. Meglepő, hogy még mindig itt van..

- Mik a terveid? - közelebb léptem hozzá, hogy hallja is amit mondok.
- Ki kéne csapni magunkat. - felnevetett, ezt követően pedig lenézett rám - Nem gondolod?
- Hát.. - a mellkasára szegeztem a tekintetem - Nem ártana..

Apró mosoly kúszott a szám sarkába, majd a szemeimet feljebb vezettem az előttem álló fiún. Ő is mosolygott, mint én és helyeslőn bólogatott szüntelen. Felnevettem, ezután pedig a fejemmel a ház felé biccentettem, mire ő elindult. Követtem őt egészen az ajtóig, ahol megfogtam az alkarját és visszatartottam. Lecsúsztatta a tenyerét a kilincsről, majd hátrafordult hozzám.

- Csak eszembe jutott a fogadásunk..

Furcsán nézett rám, azután közelebb hajolt és a fülét a számhoz tartotta, mire én még egyszer megismételtem a mondatomat. Míg egy picit így maradt, majd változtatott a fejtartásán és a fülemhez hajolt.

- Nem felejtettem el Summer, nyugi!

Ezzel a mondattal pedig elhúzódott tőlem és kiegyenesedett. A következő pillanatban pedig az ajtó nyitódott és hatalmas fényoázis csapta meg a retináimat. Összeszűkítettem a szemeimet a kezemmel pedig takarni próbáltam a nem kívánatos világosságot, de nem nagyon sikerült. Besétáltam az ajtón. Az emberek még mindig pörögtek. Jó mondjuk volt már, aki kipurcant és az asztal alatt vagy valamilyen furcsa pózban a kanapén elaludt. Viszont a többség még javában tombolt. Amint az emberek tanulmányozása véget ért Harryt kerestem, de eltűnt. Felhúztam a szemöldökeimet, majd valami furcsa kényszerem támadt, hogy megkeressem. De elgondolkodtam rajta és az milyen lenne már?! Most, hogy megtudtam, hogy az a csajszi a barátnője.. Hát szerintem kicsit furán nézne rám, ha utána caftatnék. Tényleg! Az is lehet, hogy most a nőjéhez ment. Akkor meg pláne nem kéne mennem, mert a csaj így is ki lehet rám akadva. Bár az csak egy ruha, de mindegy. A cigimtől pedig azt hiszem búcsút mondhatok.. Kint azt mondta, hogy nem felejtette el, nem pedig azt, hogy be is tartja... Szóval.. Jobban járok ha gyorsan keresek magamnak valami piát.

Alig, hogy ezt kigondoltam már indultam is. Nagy nehezen, de megtaláltam a konyhát. Az emlékeim kicsit megkoptak, de lényeg a lényeg, mégpedig én elértem a célom és egy üveg sörrel a kezembe pattantam fel a konyha közepén lévő pultra. Ahogy a sziszegő hang megcsapta a fülemet a szívem hevesebben dobbant meg. A szám kiszáradt és várva várták ajkaim a mennyei mannát, amit rájuk zúdítok. Így is történt. A következőkben pedig csak sodródtam az árral. Harry azt mondta, hogy nem ártana berúgni? Hát akkor úgy legyen. Üres doboz után ismét telit vettem a kezembe és csak töltöttem magamba a folyékony aranyat, míg minden el nem sötétedett és feketeség nem kúszott az agyamra.


A következő képkocka, hogy egy kádban fekszek. De hogy is kerültem én ide? Jó. Azt teljes mértékig elhiszem, hogy az a valamennyi sör megártott és rottyra ittam maga, de ez még nem magyarázza meg, hogy miért vagyok a fürdőben egy kádban.
Lassan feltápászkodtam, majd kimásztam a kádból. Éreztem még az alkohol hatását. A fejem sajgott. Kitántorogtam a helyiségből, miközben a szemeimet dörzsölgettem. Egy folyosóra érkeztem, ami homályos volt és alig volt fény, így szinte semmit sem láttam.. Nem tudtam, hogy merre induljak. Megálltam, azután a falnak préseltem a hátamat és lehunytam a szemeimet. Ez a rosszullét másabb volt, mint az eddigiek. A gyomrom, az agyam, a végtagjaim, az egész testem máshogy viselkedik.

- Naaaa, kérlek!

Hirtelen meghallottam, hogy valahol beszélnek. Ellöktem magam a faltól, majd követtem a hangokat. Amint hangosabb lett a frekvencia, úgy a témába is egyre jobban belemerültek az emberek és már-már veszekedés szinten tartottak. Én viszont végre megérkeztem. Egy hatalmas fa ajtó volt előttem. Bentről enyhe fény szűrődött kifelé. Lassan kinyitottam az ajtót, ezután szembe találtam magam két idegennel, akik riadtan kapták felém a megdermedt tekintetüket.

- Bocs. De csak ti ketten vagytok a házban? - tettem fel a kérdést, mire egymásra néztek majd vissza rám.
- Nem. Miért? A többiek bent vannak. - mutatott a háta mögé a kisebbik srác.
- Öhhm.. Köszi. - azzal a lendülettel pedig indultam is volna meg, ha..
- Az ajtót becsuknád?

Szólalt meg a magasabb pasi, mire bólintottam és így is cselekedtem. Ezt követően pedig átsuhantam köztük és a következő ajtóhoz mentem. Kinyitottam a kis bejáratot. A fény tompa volt a füst pedig hatalmas. Beljebb léptem az ajtót pedig behúztam magam mögött. A hatalmas asztalt néztem, ahol csak állt a drog meg a fű, a sodort cigik és a kis utcák meg persze az alkohol. Elképedve néztem ezt a csodát, majd az embereket fixíroztam. A szoba is elég nagy volt így sokan voltunk bent, a füsttől viszont alig láttam valamit. Egy pillanat erejéig átsuhant az agyamon, hogy most jó házban vagyok-e, de a kíváncsiság és a vágy sodort előre, hisz olyan rég csináltam már.. Az emlékeim megrohamozták az agyamat és újra érezni akartam azokat a dolgokat.
Így hát megindultam előrefelé. Az emberek már kellően el voltak lazulva és valamennyien másik dimenzióban járhattak. Nem tudtam nem a cuccra nézni, de inkább az emberek közt néztem körül, míg a szemeim megakadtak egy ismerős arcon, tekinteten, szempáron, amivel épp engem nézett...

05. Rész ~ A barátnőm

Sziasztok!! :) Nos, akkor elnézést kérek, hogy eddig nem hoztam a részt.. Szabadkozhatnék, hogy sok dolgom volt, meg most kaptuk be a suliban az utolsó dolgozatokat, meg ilyenek. De hát.. Most már itt van a rész.. :D A következőt még határozatlanabb időn belül hozom.. :D Gondolkodok én napokon át, ha van valami olyasmi, csak hát "papírra" is kéne vetni őket.. :D Mindegy! :D Holnap már nyár *o* Úristen.. :D Nem kell már sokat járni suliba. *_* YES! :D Most pedig befogom :D Kitartást nektek az utolsó napokra! :D Jó olvasást, és még egyszer bocsánat.! :)

A fiú felnevetett, majd lelépett az úttestre. Elsétált a vonal kezdetéig, azután kinyújtotta a kezét és felém tartotta. Furcsán néztem rá, mire ellágyultak az izmok az arcán és egy mosoly jelent meg rajta. Tettem néhány lépést és oda álltam mellé. A kezét még tartotta egy kicsit, majd leengedte a teste mellé. Lenéztem a fehér csíkra, ami elég hosszú volt, így nem láthattam a végét. Visszafordítottam a fejem a fiú felé, aki alig volt tőlem egy méterre és megint nem válaszol a kérdésemre. Ő is az utat figyelte. Magasabb volt tőlem másfél fejjel, szerintem. Nyelt egyet, majd visszafordult és lenézett rám.

- Harry Styles. - mondta mosolyogva a nevét, én pedig csak bólintottam egyet.
- Nos, Harry Styles.. Jössz nekem egy doboz cigivel!

Ráharaptam az alsó ajkamra. A tenyereimet pedig összecsaptam és féllábon fordultam a csík felé. Mintha most tört volna rám egy hullám, ami felszabadította a bennem rejtőző alkoholt, amit eddig nem kezdett feldolgozni a szervezetem és várva várt erre a pillanatra. Kicsit megszédültem. Forogni kezdtek a dolgok. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy elmúljon. Émelyegni kezdtem. Rácsúsztattam a jobb tenyeremet a hasamra, de ettől sem lett jobb.
Erőt vettem magamon. Kinyitottam a  szemeimet és felnéztem a fiúra. Az arca elmosódott, majd sűrűn kezdtem el pislogni, minek hatására kitisztult a kép és tisztábban láttam.

- Jól vagy? - hajolt közelebb hozzám és a hátamra simította a kezét.
- Persze! - bólogattam nagyokat és vigyorogtam rá - Meddig kell elmennem?
- Mondjuk a negyedik házig. - nézett el a messzeségbe.
- Ne már.. - forgattam meg a szemeimet.
- Ha szeretnéd, akkor meghosszabbíthatjuk a távot. - kuncogott fel.
- Vicces fiúcska..

Az utolsó megjegyzésemen csak nevetett, ezt követően pedig beállt a záróvonal mellé. Én ráléptem a csíkra és elindultam előre. Egész jól ment. Szépen haladtam és nem léptem le a vonalról egyszer sem. Már-már közeledtünk a végéhet, amikor megint elkezdett imbolyogni előttem a táj. Megtorpantam és nem mozdultam. Harry megállt és furcsán nézett rám. Szívem szerint ott helyben estem volna össze és csak feküdtem volna. De ezt már végigcsinálom. Közelebb lépett hozzám a fiú.

- Mi a baj? - kérdezte reszelős hangon ismét.
- Semmi. - vágtam rá a valótlan választ.
- Akkor feladod? -  kaján vigyorra húzódtak ajkai.
- Az lesheted! - mondtam, majd folytattam az utamat.

Még mit nem.. Feladni? Én?!? Mit gondol ez a srác? Hát mindjárt rádobok valamit, esküszöm.
Ezzel a kérdésével nagyon felhúzott. Az agyamban gondolatok ezrei kezdtek el cikázni. Túlnyomó többségük talán arról szólt, hogy hányféle módon és hogyan tenném el láb alól.
Sóhajtottam egyet, majd amint elértem a negyedik házat a kezdőponttól, megálltam és derékból kitekeredve fordultam hátra, hogy aztán végignézzem, ahogy a lemaradt fiatal ember beér engem.

- Jössz egy doboz cigivel. - kacsintottam rá.
- Valóban. - bólintott egyet - De had kérdezzek valamit.. - kérdőn pillantottam az arcára és csak remélni mertem, hogy nem akar kibújni a fogadás alól - Téged hogy hívnak?

- Summer Clarke. - húztam ki magam - Azt hittem már valami kifogást keresel.
- Nem.
- Reméltem is! - szisszentem fel flegmán.

A mondatom elhangzása után mind a ketten nevetésben törtünk ki. Amikor abbahagytuk akkor már ott ácsorogtunk egymás előtt szótlanul. Én az eget és a csillagokat kémleltem, míg ő a földet nézhette. A szem megakadt egy igen szép csillagképen. Megfogtam a fiú vállát és odahúztam magam mellé. Az ég felé mutattam, hogy lássa ő is azt, amit én.

- Látod?! - kérdeztem vigyorogva.
- Mit is?! - kérdezett vissza.

Sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet. Lehúztam a fejét, hogy velem egy magasságban legyen. Az ujjammal megint ráböktem arra a pontra. Ezt követően pedig a fiú arcára néztem. Összeszűkítette a szemeit és úgy kémlelte az eget. Felhúztam az egyik szemöldökömet, majd visszatekintettem az mennyboltra.

- Ott van egy unikornis. Egy ló, aminek van szarva. Csodálatos. - áradoztam.
- Tudom mi az az unikornis, de te ezt hol látod?
- Hmmm - csúszott ki a torkomból véletlen - Nulla képzelőerővel rendelkezel?
- Meglehet. De mutasd meg még egyszer! - mondta én pedig így is tettem.

Próbáltam az ő perspektívájából mutatni a képet, így elé álltam. Még mindig görnyedten tartotta magát. A fejemmel kitakartam az övét és megkerestem a kis unikornist. Ráböktem ismét és kiléptem előle. Ismét az arcára tekintettem és egyszer csak a megvilágosodás jeleit véltem felfedezni rajta.

- Ja, hogy aaaaz.
- Ahha. Bizony. - mondtam végül.
- Érdekes. - mondta, majd felém fordult - Ideje lenne visszamenni, nem?!
- Gondolom. - húztam meg a vállaimat, majd elindultam.

A visszafelé út eléggé csendesen indult, ami zavarni kezdett. Témát viszont nem tudtam volna bedobni. Gondolkodni kezdtem, hogy mi is lenne az ideális. Kérdezzem sablon dolgokról, hogy hány éves, mit csinál itt, mik az életcéljai, honnan jött?!? Hát szerintem ezek már lerágott csontok, amiket mindenki utál. Mint kérdezni, mint pedig választ adni rájuk. Hisz előbb utóbb maguktól jönnek a dolgok, kérdések nélkül. Csak úgy belefolynak a beszélgetésekbe és irányt vált az addigi téma. Most viszont hova váltana, ha nincs is semmiféle ilyesmi?!
Így hát végső elhatározáson megkérdeztem azt, ami legelőször az eszembe ötlött.

- Ki volt az a lány, akinek nekimentem odabent? - felé fordítottam a fejem a kérdésem után.
- A szőke? - kérdezett vissza, miközben ő is rám nézett.
- Igen. - bólogattam hevesen.
- Hát.. Csak a barátnőm.

04. Rész ~ Mi a neved?

Sziaasztook!! :D Hajnali 3 is elmúlt én meg most hozom a részt.. :D Hát ami miatt ez van, az az, hogy most pár napig nem megyek suliba ( hál' istennek ) :D Így lesz időm a részekre.. :D A következő rész is megvan, amiben végre NYILVÁNOSAN is fény derül a szereplők neveire.. :D A mostani részhez nem is fűznék különösebben hozzá semmit sem.. :D de!! :D Köszönöm szépen az előző résznél ismét a visszajelzéseket! :) Mostani, immár 4. részhez pedig jó olvasást nektek!! :) <3

- Nehéz lett volna nem észrevenni. - nevetett fel rekedtesen.
- Ne már.. - húztam el a számat és az égre feltekintve fújtattam.
- Nem volt vészes, nyugi. Szerintem mindenki nézte, de senki sem látta. - mondta egy kis gondolkodás után.

Összehúztam a szemöldökeimet, ezt követően pedig feljebb csúsztam a padon. A fejemet felé fordítottam és érdeklődve néztem rá. Mégis mit magyaráz itt ez a gyerek?!

- Mire gondolsz? - kérdeztem meg végül.
- Hát... - a tarkójához emelte a kezét, majd simogatni kezdte - Mindenki kotta részeg, aki meg nincs berúgva, az pedig be van tépve. - húztam meg a vállait, azután a jobb kezét ráhelyezte a pad támlájára - Így szerintem nem sokan fognak erre emlékezni, ha ez megnyugtat. - mosolyodott el végül.
- Van benne valami. - gondolkoztam el azon, amit mondott - Te hogyhogy józan vagy? - csúsztak ki a szavak az ajkaim közt.
- Honnan gondolod, hogy az vagyok? - kérdezte mély hangon, miközben egyre jobban fordult felém a testével.
- Jaaj.. - forgattam meg a szemeimet - Látszik rajtad!

Az arcom akaratlanul is felvett egy flegma képet. Nem tehetek róla. Ha valaki hülyének próbál nézni, akkor mindig előjön. Tudom. Jól tudom, hogy le kéne róla szoknom, de nem megy. Jobban belegondolva pedig nem is fogok, hisz ez az egyik végjegyem. Szeretem húzni a számat, forgatni a szemeimet, ráncolni a homlokomat és furcsán, azaz flegmán nézni valakire. Más jelentéktelen ember kedvéért meg nem fogok változtatni a viselkedésemen.
Visszatértem a jelenbe és az arcát figyeltem. Egy vigyor díszelgett rajta, miközben aprókat bólogatott a fejével. Meghúztam a vállaimat, ezt követően pedig keresztbe tettem a karjaimat. A hirtelen támadt ötlet nem is volt olyan jó. A melltartómnak a szegecsei bökdösni kezdték a kezeimet. Halkan felnevettem és kerestem egy másik pózt. Így a végtagjaimat az ölembe fektettem és úgy néztem a göndör hajú srácra.

- És te miért nem vagy részeg? - tette fel a kérdést egy torok köszörülés után.
- A medence hibája. - mutattam a ház felé, mire elnevettem magam, kis fáziskéséssel pedig ő is megmosolyogta ezt.
- Az nem is józanít ki.. - mondta reszelős hangján.
- Pedig láthatnád rajtam. - mutattam végig a testemen - Vagy menjek végig egy gerendán? - nevettem fel, mire ő is kuncogni kezdett.
- Kérlek!
- Komolyan? - kerekedtek el a szemeim és úgy meredtem rá.

Amikor kiejtettem a számon, hogy végigmegyek egy gerendán, akkor azt nem gondoltam komolyan. Poénra kellett volna vennie. De a jelek szerint nem.
Nagyokat bólogatott én meg nyeltem egy nagyot. Most az éjszaka közepén honnan szerezne egy gerendát ez a srác?!

- De megfelel a záróvonal is. - mondta mielőtt tovább rágódhatta volna ezen.

A fejével az út felé biccentett, míg én elnéztem arra. Tényleg fel volt festve az útra. Sóhajtottam egyet, aztán elvigyorodtam. Végül is mi bajom lenne belőle, ha megcsinálnám?! Nem vagyok már részeg. Az a fél üveg whisky, amit ketten ittunk Kendrával nem ütötte meg annyira a fejem, hogy ne lennék önmagamnál. Most pedig, hogy bedobtak a medencébe. Az is rátett, hogy még jobban észhez térjek.
Lassan felálltam, hisz biztos voltam benne, hogy végig tudok egyenesen menni a vonalon. De ha megcsinálom, akkor az miért lesz neki jó? Jó! Mondjuk én dobtam fel az ötletet, de az mindegy. Összehúztam a tekintetem, ezt követően pedig a még mindig üldögélő fiúra néztem.

- Mi lesz a jutalmam, ha sikerül és bebizonyítom, hogy nem vagyok részeg? - beletúrtam a hajamba és igazítottam rajta egyet.
- Mit szeretnél? - kérdezte miközben felkelt a padról.

A vonásaim lágyultak, miközben elgondolkodtam rajta. Hogy mit szeretnék? Egy boldog normális életet.. De ezt csak nem mondatom neki, hisz hülyének nézne. Elkezdtem lepörgetni a fejemben minden eshetőséget. Mit kérhetnék tőle? Hisz ami kell az megvan. Vagy megszerzem magamnak. De mi az, amiből a sok sem elég? Körbetekintettem ahol voltunk, majd megakadt a szemem a padon. Felnevettem halkan, minta épp egy faviccre jöttem volna rá. Visszafordultam hozzá, mire rám emelte a hatalmas zöld szemeit.

- Legyen egy doboz cigi! - mondtam végül, nagy vigyorral az arcomon.
- Hmm.. - mosolyodott el féloldalasan - De ha elbuksz, akkor te jössz nekem eggyel! - emelte meg a szemöldökeit, majd kacsintott egyet.
- Legyen. - bólintottam egyet és megindultam az úttest felé.

Ott ácsorogtam a záróvonal kezdésénél és vártam a fiút, aki nem is olyan rossz fej. Gondolom azért benne is van valami. Pia esetleg fű. Vagy lehet, hogy ennyire spontán és jól szótért másokkal. Nem tudom! Azt viszont igen, hogy lassan jön nekem egy doboz cigivel. Még a gondolat is csodálatos. Az efféle fogadások a legjobbak. Amiből tudod, hogy csak jól jöhetsz ki.

Hátrafordultam és a fiút néztem, aki épp telefonált. Nem is hallottam. Mióta beszélhet valakivel?! Összehúztam a szemöldökömet és figyeltem, ahogy mászkálgat, majd leül a padra és a hajába túr. A göndör fürtjeiből egy-kettő visszaesett a homlokára, mire hirtelen felegyenesedett a görnyedt testtartásából. A kezével a combján támaszkodott, míg a fejét elfordította és a sötétet kémlelte.
Meguntam, hogy várnom kell és nem volt már kedvem őt figyelni, ami furcsa, de hát ez van. Leültem az út szélére és az utcát lestem. Elég csendes kis környék, kivéve ezt a házat, ahol még mindig tombol a zene. Vajon mennyi lehet az idő?! A táskámért nyúltam, azután kotorászni kezdtem benne. Kis keresés után meglett. Épp vettem volna ki, amikor valaki megköszörülte mögöttem a torkát. Hihetetlen sebességgel hátra is pillantottam, hogy aztán szembe ütközzek két vékony lábbal. Felvezette, a tekintetem és szembe találtam magam... Összeráncoltam a homlokomat. Hisz még a nevét sem tudom.
Lassan felkászálódtam és miután leporoltam magam ránéztem. Egy vigyor kíséretében feltettem a kérdést, miközben az egyik lábammal leléptem az útra.

- Amúgy mi a neved?

03. Rész ~ Jó volt a fürdőzés?

Sziasztok!! :D Köszönöm szépen az előző rész a visszajelzéseket. :D Nos hát akkor itt is van a 3. rész :D A részt előbb hoztam a tervezetnél, mert holnap megyünk Pestre és nem tudnám akkor kitenni, amikor szeretném. :D Szóval itt lenne most! :D A részhez annyit, hogy ejnye... ezek a fránya bulik.. :D A következő részt nem tudom pontosan, hogy mikor fog jönni. Már nekiálltam írni, szóval majd meglátjuk. :) Elképzeléseim szerint jövőhéten, talán majd hét közepe felé. :D Nem is beszélek tovább. :D Jó olvasást és jó hétvégét! :) :D

Még ott álltunk egy kicsit és néztük egymást, azután a fiú elnézett a lány után és egy felém dobott mosoly után elindult utána.
Vettem egy mély levegőt, majd körbenéztem. A srác, aki eddig velem volt eltűnt. Mintha köddé vált volna. Meghúztam a vállaimat és kimentem a hátsóudvarra. Ott álltam egy ablak előtt és néztem a hatalmas tömeget, aminek a tartama megnőtt, mióta ideértünk. Igazítottam egyet a hajamon, ezt követően a kezemben lévő ital utolsó cseppjeit is megittam, azután ledobtam a dobozt. A földet néztem, amikor megláttam magam előtt 4 cipőt. Felnéztem és láttam Kendrát meg egy srácot, aki épp nagyon ölelte őt.

- Hát te? - kérdezte kiáltva, én pedig csak meghúztam a vállaimat - Mutassunk be jó pasiknak?
- Nem kell. - ráztam a fejem.
- Dehogynem!

Intett a kezével a srác aki mellette állt, mire kicsit összezavarodva néztem rá. Megfordultam, majd láttam hogy két fiú közeledik felénk. Furcsán néztem őket. Odaálltak mellém és közrefogták a testemet. Rátekintettem a barátnőmre, meg a srácra, aki vele volt. Mind a ketten csak vigyorogtak, én pedig nem értettem a helyzetet. Most azt akarják, hogy ezzel a kettővel legyek, vagy mi?

- Mi van? - próbálta visszatartani a nevetését Kendra a kérdése közben.

Megráztam a fejem. Váratlanul ért, de ebben a pillanatban kapták el a lábaimat és a hátamat. Felemeltek, majd veszélyesen a medencéhez közeledtünk. A szívem sebesebben kezdett el dobogni. Belemarkoltam a srácok karjába és próbáltam kikeveredni onnan, de nem jött össze.
Baljósan haladtak a medencéhez, ami kezdet kiürülni. A szemeim elkerekedtek, ők pedig megálltak. Nagyon markoltam a hátukat és a vállaikat, de hiába. A következő pillanatban lendítettek rajtam egyet és aztán elengedtek. Másodpercekig a levegőben voltam, ami így is többnek tűnt. Az idő leállt és lassan peregtek a dolgok. Az emberek is lelassultak, a hangok pedig eltompultak. A következő pillanatban a testem már a vízbe mártózott, mire minden felgyorsult. Lesüllyedtem a medence aljára. Kinyitottam a szemeimet, azután felúsztam a felszínre.
Felnéztem és Kendra majd megszakadt a nevetéstől, ami nekem is egy apró mosolyt csalt az arcomra. Megforgattam a szemeimet, ezt követően pedig kiúsztam a medence szélére és kiugrottam onnan.

- Most csurom víz vagyok. - mutattam végig magamon, ami csak még jobban késztette őt a nevetésre.
- Tudooom. - nyögte ki két nevetőroham közt.

Felsóhajtottam, majd a házba siettem. Azt se tudtam, hogy hol lehet a fürdő, de inkább az emeleten próbálkozok először a megkeresésével, hátha úgy jobban járok. Felsiettem a hatalmas lépcsőn, utána egy nagy tágas folyosóra értem, amit csak a lenti fény világított meg. Elkezdtem tapogatni a falat, percekkel később pedig meglett a villanykapcsoló. Rögtön világos lett és így megláttam az ajtókat. Kezdtem is a keresést.

Vagy az ötödik ajtón nyitottam be, mikor bementem az egyik hálóba és ott is felkapcsoltam a lámpát. Hatalmas volt a szoba és nagyon barátságos. Becsuktam az ajtót, majd a másikhoz igyekeztem. Jól sejtettem. Ott volt egy nagy fürdőszoba. Megkönnyebbültem. Itt is kapcsoltam lámpát, majd törölközőt kerestem, amivel megtöröltem a hajamat, utána pedig egy hajszárítót és fésűt.
A hajammal nem kellett sokat bajlódnom. A ruháimat is megszárítottam úgy ahogy, meg a bőrömet is egy kicsit. Végül kipakoltam a táskából és a telefonomat vettem kezelésbe. Jó alaposan megszárítottam, majd beüzemeltem és hál' istennek működött. A következő a cigi volt, amit kicsit szárítanom kellett. Annyira megjött hirtelen a kedvem a cigizéshez, hogy nem tudtam másra koncentrálni. Legszívesebben abban a pillanatban rágyújtottam volna, de előtte még tükörbe néztem és igazítottam egyet a sminkemen.

Elpakoltam a dolgokat, majd indultam kifelé a szobából. Szépen lekapcsoltam mindent, azután már a lépcsőn száguldoztam lefelé és a medencét elkerülve a főbejáraton mentem ki a szabadba. A ház előtti padhoz siettem, ami a járda mellett helyezkedett el. Nem volt ott senki sem. Lehuppantam oda, majd elővettem egy szál cigit és rágyújtottam. A számhoz emeltem, azt követően pedig beszívtam a füstöt. Hagytam, hogy elérjen a tüdőmig és minden apró kis járatot bejárjon. Miután ez megtörtént nyugodtan fújtam ki és hagytam, hogy elszálljon vele együtt a feszültségem is.

- Lenne számomra is egy szálad?

Egy ismerős mély rekedtes hang csendült fel a jobbomon. Eltekintettem oda és felnéztem a hatalmas alakra. A jellegzetes hajáról jöttem rá, hogy ő az a srác, aki ott volt a szőke csajjal, akit leöntöttem. Elmosolyodtam, majd felnyitotta a dobozomat és felé tartottam. Felemelte a kezét és lassan kihúzott egy szálat, én pedig készültem eltenni a dobozt, amikor megint megszólalt.

- Tüzet is kaphatok? - kérdezte ismét, és a hangja egy kis vidámságot sugallt.

Bólintottam egyet, majd elővadásztam az öngyújtómat. Közelebb hajolt hozzám. A kezeim az arcom előtt voltak, így odáig le kellett hajolnia. A cigijét figyelte, aztán amikor meggyulladt fel is egyenesedett.
Így voltunk egy kis ideig, amikor megszólaltam, megtörve a csendet kettőnk közt, ami így sem volt csendes, mert a házból jövő zaj bezavart.

- Nem ülsz le? - fordultam felé.
- Üljek? - kérdezett vissza.
- Hát ha szeretnél. - húztam meg a vállam, majd ismét szívtam egy slukkot.

A következő pillanatban elhaladt előttem és a másik oldalon leült. Elmosolyodtam, utána pedig előre tekintettem az útra és szugeráltam a sötétséget, miközben a cigaretta mámorába estem.

- Jó volt a fürdőzés? - nevetett fel rekedtesen.

Felé kaptam a fejem, miközben visszatértem a valóságba. Épp akkor vette el a szájától a cigit. Mosolyogva fújta ki a füstöt, majd felém fordította az arcát és vigyorogva nézett. Egy kicsit ledöbbentem és meglepődtem.

- Láttad? - kérdeztem vissza, utána szívtam egy utolsó slukkot és eldobtam a csikket.
- Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni. - mosolygott, majd ő is úgy tett mint én.

Felnevettem, ezt követően pedig megráztam a fejem, míg ő csak mosolygott. Megtámaszkodtam a pad szélén és úgy néztem rá, hogy most végre ő válaszoljon a kérdésemre. Kíváncsian néztem rá. Hisz érdekel, hogy hány százan láthatták ezt a kis műsort. Nem szeretném magam viszontlátni az interneten, bármiféle vicces videóban, vagy valami ilyesmi.
A lábára tette a tenyerét és küldött felém egy félmosolyt, majd szólásra nyitotta az ajkait...

02. Rész ~ Sajnálom

Sziasztoook!! :D Nos hát akkor.. :D Nagyon szépen köszönöm a komikat és a véleményezéseket, meg persze a megtekintéseket is!! :D Borzalmasan fárasztó napokon vagyok túl.. :D Ha van itt olyan, aki most érettségizik, vagy kis érettségizik, akkor sok sikert!! :D A rész nem túl olyan.. olyan nem tudom milyen, na de a vége.. Az azért a vége .. :D Nem is bírtam tovább, így megírtam a 3. részt is.. :D Ahogy ezt a gif-t nézem úgy megjött a kedvem a vámpírnaplókhoz.. :/ Na mindeegy! :D Nem nyaggatlak én titeket itt tovább!! :D Csak annyit, hogy jó olvasást és imádlak titeket!! :D <3 

A testem felhevült és a kedvem is egyre jobb és jobb lett. Lassacskán ott voltunk a buli helyszínén, a zene egyre hangosabb lett, ahogy közeledtünk. Egymást karolva mentünk, hisz már mozgott minden és elég nehézkesen ment a séta. A meleg idő csak rátett erre, így még jobban megéreztük a pia hatását.

- Kéred az utolsót? - mutatta fel az üveget Kendra.
- Nem! Ennyi elég vvvv...

Önkéntelenül elnevettem magam és nem tudtam befejezni a mondatomat. Elengedtem a barátnőm nyakát, majd a földre rogyva térdeltem és nevettem.
Vagy percekig lehettem így, mire megéreztem két kart, ahogy a testem köré fonódik és próbál felsegíteni. Ránéztem a segítőmre, majd felpattantam és a nyakába ugrottam. Annyira elkapott valami leírhatatlan érzés. Átöleltem a testét és a velem egy magas lányt szorongattam.

- Jól vaaaaaan.. - tolt el magától - Menjünk!

Bólintottam egyet, de a fejem lent maradt. Ő megragadta a kezem és húzott az épület felé. Amint mentünk néztem a házat és kezdtem kijózanodni egy picit, az izgalom hatására. Elmosolyodtam, amint tisztán kezdett el hallatszani az ismerős zene. A testem reagálni kezdett és mozgott a ritmusra. Én már kint kitudtam volna magam tombolni, de Kendra csak húzott befelé.
Végül is mentünk tovább. Az udvaron már volt aki elaludt és olyan is akadt, aki nem bírta a piát, így visszadobta a megivott mennyiséget. Elmosolyodtam a látványon, hisz akkor tényleg jó lehet a kis parti. Kendra hátrafelé húzott, így nem mentünk be a házba. Az épület mögött volt egy hatalmas medence, ami tömve volt emberekkel, akiknek nagyon jó kedvük volt.

- Ismerünk itt valakit? - ragadtam meg a karját és húztam magamhoz közelebb.
- Valakit biztos. - vigyorgott rám.

Meghúztam a vállam, majd körbenéztem. Rengeteg ember volt mindenhol. Fetrengtek, ittak, beszélgettek, táncoltak, kiabáltak, hánytak, smároltak és még folytathatnám. Elnéztem a házat, ami elég nagy volt, a környékén pedig messze volt a következő ház. A hajamba túrtam, aztán hátradobtam és botladozva elindultam a hátsóajtóhoz, ami az épületbe vezetett. Minden lámpa égett én pedig elindultam valamerre. Átvergődtem az embereken, akik a falnak dőlve nyalták-falták egymást.
Lassan eljutottam a konyháig, ahol kerestem valami jó piát, de a sörön kívül mást nem találtam. Kibontottam a dobozt, majd rögtön ittam is belőle, aztán fogtam még egyet és mentem tovább. Bent is elég sokan voltak. A nappaliban mindenki tombolt és táncolt. Elmosolyodtam, majd indultam vissza ki Kendrához.
Amint kiértem nem találtam sehol sem. Felnevettem, amint eljátszottam a gondolattal, hogy mi is lehet most vele. Elmentem a falhoz és megtámaszkodtam ott. Ittam a sörömből, miközben a medencébe eső embereket figyeltem.

- Nem tetszik? - hallottam mellőlem egy hangot, mire arra tekintettem.
- Hát csak most jöttem. Még nem találtam meg a helyem. - nevettem, majd beleittam a sörömbe.
- Talán segíthetek ezen.

Megfogta a kezem, majd elkezdett a bejárat felé húzni. Összehúzott szemöldökkel figyeltem a srácot. Beértünk és ismét átvergődtünk a tömegen, majd az ebédlőben kötöttünk ki, ahol nagyon jó volt a hangulat. Mint mindenhol máshol a házban itt is ittak az emberek, pluszba még cigiztek is ami feldobta a hangulatot. Volt a sarokban egy hatalmas hangfal, ami szolgáltatta a zenét. A srácra néztem, aki még mindig fogta a kezem és egy másik fiúval beszélt. Meghúztam a vállam, majd ittam megint a sörömből.

- Hogy táncolsz? - fordult felém és kiabált.
- Egész jó, mondjuk. Ha jó a zene! - kiáltottam neki vissza.

A srác megint elfordult és beszélt valamit, valakivel. A kezemet viszont már nem fogta. Letettem a másik doboz sört, amit Kendrának hoztam, a sajátomból pedig ittam. Megfordultam és néztem kifelé az ajtón. Mosolyogva lestem az embereket, majd megéreztem két kart a derekam körül, ahogy erősen megfog és felemel. A következő pillanatban pedig arra eszméltem fel, hogy az asztalon vagyok, egy másik csajjal, aki már táncol és valami seggrázós szám szól, miközben mindenki azt kiabálja, hogy "táncolj".

- Ne legyél szégyenlős! - kiáltott fel az a srác aki idehozott.

Meghúztam a vállaimat, majd eleget tettem a kívánságnak. Hisz bulizni jöttem! Hagytam, hogy kikapcsoljon az agyam és a testem teljesen beszívja a zenét. Minden egyes porcikámat átitattam a ritmussal és a külvilágot is igyekeztem kizárni. Csak a zene és én. Semmi más! Lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy az érzés hatalmába kerítsen. A testem olyan könnyedén mozdult és gondolkodás nélkül tudta, hogy mikor mit kell csinálnia. Teljesen átadtam neki az irányítást és sodródtam az árral.
A számnak vége lett és a nagy "hú"-zás szakított ki az előbbi kábulatomból. Kinyitottam a szemeimet és a srác, aki behozott ide elégedetten vigyorgott rám. Kinyújtotta felém a karjait, majd leszedett az asztalról.

- Ügyes.. - hajolt közelebb hozzám.
- Kösz! - vigyorodtam el.

Megint megfogta a kezem és elkezdett kihúzni onnan. Azt se tudtam, hogy ki ő, viszont nem is tudtam parancsolni magamnak, hogy ellenkezzek. Nem nézett ki rosszul, így még ha akartam volna, akkor sem lehetett volna nemet mondani neki, főleg részegen nem.
A lépcső felé húzott én meg kicsit összeráncolt homlokkal néztem őt. Mielőtt odaértünk volna, a másik szobából épp akkor jött ki egy lány, akinek egyenesen nekimentem és a kezében lévő sötét ital ráömlött a világos ruhájára. A szőke hajú, kék szemű csaj arca égett a méregtől és úgy nézett rám, hogy ott helyben megöl.

- Sajnálom.
- Sokra megyek vele. - nézett rám flegmán.

Szívem szerint abban a pillanatban vágtam volna pofán, de kilépett mellőle egy magas göndör fiú, aki szembe állt vele és beszélt neki valamit. A lány arcvonásai kicsit enyhültek és szemforgatás közben elhagyta a helyszínt. Utánatekintettem, de nem sokáig láttam, így a göndör hajú fiúra néztem, aki abban a pillanatban emelte rám a hatalmas zöld szemeit.

- Sajnálom. - ismételtem meg magam.
- Előfordul az ilyen. - mondta rekedtes hangon, majd elmosolyodott.

01. Rész ~ Brutális parti lesz!

Na Sziasztok! :D Hát hol is kezdjem.. Az előzőben nem mondtam el, hogy kiről fog szólni a blog. És még most sem fogom. :D Ha tudjátok, hogy " ki vagyok honnan jöttem" akkor már sejthetitek is.. :D Mondjuk ez a rész is megfelelhetett volna egy prológusnak, de nem akarok egyből a közepébe csapni.. :D A részhez nem mondok inkább semmit sem.. :D Nem tudom, hogy ti hogy viszonyultok majd az ilyen dolgokhoz, de meglátjuk.. :D A következő részt nem tudom, mikor fogom hozni.. Ez is egy hirtelen fellángolásból született, így lassan éjfél felé.. :D Holnap suli, úgyhogy kitartást nektek!! :) Na de jó olvasást nektek! :) 

Ott álltam a tükröm előtt egy száll semmiben és néztem magam, hogy mit is vegyek ma fel. Elméletileg életem legjobb partija lesz. Hát remélem is, hogy nem egy babazsúrba visznek. Elhúztam a számat, majd beszálltam a zuhanykabinba és élveztem a forró víz minden egyes cseppjét.
Vagy fél órát áztathattam magam, mire sikerült kikeverednem a szobámba egy szál törölközőben. Amint beértem az ágyamra vetődtem és előkaptam a telefonomat, majd megnyitottam a chatet és megnéztem az ötlet szerző üzenetét, amiben annyi állt, hogy nemsokára itt lesz nálam. Na igen. Ez volt negyedórája, ő pedig vagy félórára van innen gyalog. Sóhajtottam egyet, majd hanyatt dőltem az ágyamon és úgy futottam végig facebookon. Mivel ez elég unalmasnak bizonyult, így átmentem tumblrre. Rengeteg jó poszt volt, amiket megosztottak a követett embereim, így reblogoltam néhányat közülük. Ezzel el is ment az idő, mert egyszer csak előugrott a barátnőm chat-feje és egy kis üzenet azzal, hogy megérkezett. Elmosolyodtam, majd megnyitottam és írtam neki, hogy nyugodtan jöjjön fel és ne álljon le beszélgetni másokkal. Felültem az ágyon, majd végigsimítottam, a már szinte száraz hajamon. Az ajtó kivágódott és Kendra sétált be a szobámba.

- Szia cica. - kacsintottam rá.
- Örvendek. - nézett rám, majd becsukta az ajtót - Így fogsz jönni? - mutatott rám.
- Igen! Terveztem, hogy egy szál töröközőbe megyek. - sóhajtottam egy nagyot, majd felálltam és a szekrényemhez mentem.
- Mit húzol? - ugrott az ágyamra.
- Valami olyant kéne mint neked. - mosolyodtam el.

Egy fekete rövidnadrág volt rajta, aminek jócskán meg volt magasítva a dereka, szét volt szaggatva és szegecsek díszítették. Egy fehér csipkés, hasvillantó és egész szépen, mélyen dekoltált toppot viselt. Így kilátszott a kis köves piercingje.

- Kapcsolsz zenét? - néztem rá összeráncolt homlokkal.
- Máris.

Kitártam a szekrényemet, majd felkutattam az egészet egy hasonló összeállítás után, amikor meghallottam will.i.am - Feelin' Myself című számát. Az ütem csak hívta a testem és ösztönből kezdtem el táncolni. A számnak vége lett, mire eszembe jutott a tökéletes partiruha.

- Olyan lesz a ruhám, mint Miley-nak a klipben. - kiáltottam hátra.
- Minden gyökér ránk fog akadni. - nevetett fel a barátnőm.
- Annyi baj legyen. - mosolyogtam, majd dobáltam is ki a ruhákat.

Mivel nem volt sima fekete felsőm, mint Miley-nak, ezért maradtam a szegecses melltartónál és a közel hasonlóan magas derekú rövid gatyánál, mint ami neki van és tettem rá egy ezüstös övet, mert csak az ment a felsőrészhez. Én nem villantottam a köldök piercingemet, mint Kendra. Na igen. Viccesen szereztük meg a kis ékszereket évekkel ezelőtt. Szép is egy emlék.

- Jó lesz ez. - álltam a tükör elé és végigmértem magam.
- Smink kiegészítők?
- Mennyi az idő? - kérdeztem vissza és a tükörből figyeltem őt.
- Még csak fél 10. - mosolygott rám.
- Nem akarsz felhozni egy üveg whiskyt, hogy elkezdjünk alapozni? - húztam el a számat.
- Repülök. - kacsintott rám, majd rohant is ki.

Sminknek nem terveztem sok mindent. Feldobtam egy kis alapozót, megcsináltam a szempilláim és feltettem a legvadítóbb vörös rúzsomat az ajkaimra. Gyűrűket húztam az ujjaimra, és feltettem egy nyakláncot a nyakamba pluszba. A hajamat hagytam egyenesen, ahogy megszáradt, csak még átfésültem néhányszor. Hátrébb léptem és végignéztem magamon. Elmosolyodtam, majd elindultam Kendra után, hogy segítsek neki. Siettem le a lépcsőn és berohantam a nappaliba. Ott keresett poharat, mire elmosolyodtam és becsapódtam mellé. Becsuktam a vitrinnek az ajtaját, majd elvigyorodtam.

- Üvegből is tudjuk inni. - nyújtottam ki a nyelvem.

Megragadtam őt és az üveget, majd visszamentünk a szobámba. Megkértem, hogy bontsa ki, míg én kicsit összepakoltam és egy táskába dobáltam a dolgaimat, amik még kellhetnek az este folyamán. Elsimítottuk az utolsókat, majd ittunk néhány kortyot.

- Az estére! - kacsintott és inni kezdett, majd átnyújtotta nekem az üveget.
- Arra bizony! - ittam bele én is.
- Lassan menni kéne. - nézett kifelé az ablakon - Kész vagy?
- Aha. Tőlem mehetünk.

Felálltunk, fogtuk a dolgainkat és indultunk is kifelé. Már mindenki el volt tűnve, így nem kellett senkit sem zaklatnom. Vacsi közben úgy is mondtam, hogy nem fogok itthon aludni, úgyhogy ne keressenek. Hisz már hozzászoktak a tényhez, hogy nem tudnak nemet mondani nekem, mert csak rosszabb lesz a helyzet nekik is.
Az előszobában felrántottuk a cipőinket, aztán lekapcsoltuk a lámpákat és már kint is voltunk egy szempillantás alatt az utcán. Séta közben szépen ittuk a kis whiskynket és mivel már nem bírtuk ki ezért rá is gyújtottunk, miközben haladtunk valamerre.

- Tudod, hogy hová kell menni? - kérdeztem a barátnőmet.
- Persze! Sok jó fej ember lesz ott. Brutális egy parti lesz! - mondta, én pedig ráhúztam az üvegre ismét...

00. Rész ~ Prológus

Sziasztok!! :) Nos hát őő... :D Mit is kell ilyenkor mondani?! :D Hát nem tudom.. :D Talán, hogy ez már a sokadik blogom és az utolsót több mint féléve hagytam félbe.. :D Elment a kedvem tőle, de a napokban történtek dolgok és bekattant ez.. :D Elég kis vad blognak szánom ezt, hisz vezetek 2 nagyon jó barátnőmmel 2 másik blogot, amikbe most pumpálunk újra levegőt.. :D Nem szeretnék többet beszélni.. :D Nagyon üdvözlök mindenkit, sok szeretettel természetesen! :D és Jó olvasást nektek!! :) 

Lehuppantam a székemre és próbáltam erőt venni magamon, hogy túléljem a következő 45 percet, amit még itt kell töltenem. Körbenéztem az osztályomban. Nem is igazán mondhatom azt, hogy az én osztályom. Csak bejárok ide. Semmi kötöttségem sincs hozzájuk. Mindenki előadja, hogy ő a tökéletes gyerek, aki soha semmi rosszat nem csinál. Ez persze egy nagy kamu. Próbálnak megfelelni a tanároknak, a szüleiknek. Mindenki kibeszél mindenkit a háta mögött és senki sem törődik a saját dolgaival. Hánynom kell ettől az álszent viselkedéstől.

Nem is tudom, hogy hogyan bírom ki azt az átkozott 5 napot, amit itt töltök. Hétvégente pedig nem nagyon vagyok képben. Bár ez előfordul néha hétköznapokon is. A lényeg, hogy ma péntek és már csak egy órám van hátra és húzok is el innen.

A tanár bejött és mindenki csendben lett. Én elővettem a telefonomat és a fülhallgatómat, majd csatlakoztattam őket. Feldobtam a kapucnit a fejemre. Elindítottam egy jó kis rapet, majd bedugtam a füleimet és kényelmesen elterültem a padomon, várva arra, hogy vége legyen az unalmas órának és az idegtépő társaságnak. Éreztem, hogy az álom rákúszik az agyamra, én pedig nem ellenkeztem.

A telefonom pittyegő hangot adott ki, ami rögtön megzavart ezért kinyitottam a szemeimet és körülnéztem. Az emberek még mindig ugyanúgy ültek, mint az előbb. Felemeltem a szemöldökeimet és kezembe vettem a telefonomat. Felsóhajtottam, amikor láttam, hogy már csak 3 perc van vissza az órából. Meg akartam nyitni a chatet, amikor láttam, hogy egy SMS-em jött. Gyorsan ráléptem, majd egy féloldalas mosoly kíséretében olvastam el az üzenetet. "Szombaton nagy buli lesz! Ott kell lennünk! Életünk eddigi legdurvább partija lehet ez. Este átmegyek és megbeszéljük!"