05. Rész ~ A barátnőm

Sziasztok!! :) Nos, akkor elnézést kérek, hogy eddig nem hoztam a részt.. Szabadkozhatnék, hogy sok dolgom volt, meg most kaptuk be a suliban az utolsó dolgozatokat, meg ilyenek. De hát.. Most már itt van a rész.. :D A következőt még határozatlanabb időn belül hozom.. :D Gondolkodok én napokon át, ha van valami olyasmi, csak hát "papírra" is kéne vetni őket.. :D Mindegy! :D Holnap már nyár *o* Úristen.. :D Nem kell már sokat járni suliba. *_* YES! :D Most pedig befogom :D Kitartást nektek az utolsó napokra! :D Jó olvasást, és még egyszer bocsánat.! :)

A fiú felnevetett, majd lelépett az úttestre. Elsétált a vonal kezdetéig, azután kinyújtotta a kezét és felém tartotta. Furcsán néztem rá, mire ellágyultak az izmok az arcán és egy mosoly jelent meg rajta. Tettem néhány lépést és oda álltam mellé. A kezét még tartotta egy kicsit, majd leengedte a teste mellé. Lenéztem a fehér csíkra, ami elég hosszú volt, így nem láthattam a végét. Visszafordítottam a fejem a fiú felé, aki alig volt tőlem egy méterre és megint nem válaszol a kérdésemre. Ő is az utat figyelte. Magasabb volt tőlem másfél fejjel, szerintem. Nyelt egyet, majd visszafordult és lenézett rám.

- Harry Styles. - mondta mosolyogva a nevét, én pedig csak bólintottam egyet.
- Nos, Harry Styles.. Jössz nekem egy doboz cigivel!

Ráharaptam az alsó ajkamra. A tenyereimet pedig összecsaptam és féllábon fordultam a csík felé. Mintha most tört volna rám egy hullám, ami felszabadította a bennem rejtőző alkoholt, amit eddig nem kezdett feldolgozni a szervezetem és várva várt erre a pillanatra. Kicsit megszédültem. Forogni kezdtek a dolgok. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy elmúljon. Émelyegni kezdtem. Rácsúsztattam a jobb tenyeremet a hasamra, de ettől sem lett jobb.
Erőt vettem magamon. Kinyitottam a  szemeimet és felnéztem a fiúra. Az arca elmosódott, majd sűrűn kezdtem el pislogni, minek hatására kitisztult a kép és tisztábban láttam.

- Jól vagy? - hajolt közelebb hozzám és a hátamra simította a kezét.
- Persze! - bólogattam nagyokat és vigyorogtam rá - Meddig kell elmennem?
- Mondjuk a negyedik házig. - nézett el a messzeségbe.
- Ne már.. - forgattam meg a szemeimet.
- Ha szeretnéd, akkor meghosszabbíthatjuk a távot. - kuncogott fel.
- Vicces fiúcska..

Az utolsó megjegyzésemen csak nevetett, ezt követően pedig beállt a záróvonal mellé. Én ráléptem a csíkra és elindultam előre. Egész jól ment. Szépen haladtam és nem léptem le a vonalról egyszer sem. Már-már közeledtünk a végéhet, amikor megint elkezdett imbolyogni előttem a táj. Megtorpantam és nem mozdultam. Harry megállt és furcsán nézett rám. Szívem szerint ott helyben estem volna össze és csak feküdtem volna. De ezt már végigcsinálom. Közelebb lépett hozzám a fiú.

- Mi a baj? - kérdezte reszelős hangon ismét.
- Semmi. - vágtam rá a valótlan választ.
- Akkor feladod? -  kaján vigyorra húzódtak ajkai.
- Az lesheted! - mondtam, majd folytattam az utamat.

Még mit nem.. Feladni? Én?!? Mit gondol ez a srác? Hát mindjárt rádobok valamit, esküszöm.
Ezzel a kérdésével nagyon felhúzott. Az agyamban gondolatok ezrei kezdtek el cikázni. Túlnyomó többségük talán arról szólt, hogy hányféle módon és hogyan tenném el láb alól.
Sóhajtottam egyet, majd amint elértem a negyedik házat a kezdőponttól, megálltam és derékból kitekeredve fordultam hátra, hogy aztán végignézzem, ahogy a lemaradt fiatal ember beér engem.

- Jössz egy doboz cigivel. - kacsintottam rá.
- Valóban. - bólintott egyet - De had kérdezzek valamit.. - kérdőn pillantottam az arcára és csak remélni mertem, hogy nem akar kibújni a fogadás alól - Téged hogy hívnak?

- Summer Clarke. - húztam ki magam - Azt hittem már valami kifogást keresel.
- Nem.
- Reméltem is! - szisszentem fel flegmán.

A mondatom elhangzása után mind a ketten nevetésben törtünk ki. Amikor abbahagytuk akkor már ott ácsorogtunk egymás előtt szótlanul. Én az eget és a csillagokat kémleltem, míg ő a földet nézhette. A szem megakadt egy igen szép csillagképen. Megfogtam a fiú vállát és odahúztam magam mellé. Az ég felé mutattam, hogy lássa ő is azt, amit én.

- Látod?! - kérdeztem vigyorogva.
- Mit is?! - kérdezett vissza.

Sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet. Lehúztam a fejét, hogy velem egy magasságban legyen. Az ujjammal megint ráböktem arra a pontra. Ezt követően pedig a fiú arcára néztem. Összeszűkítette a szemeit és úgy kémlelte az eget. Felhúztam az egyik szemöldökömet, majd visszatekintettem az mennyboltra.

- Ott van egy unikornis. Egy ló, aminek van szarva. Csodálatos. - áradoztam.
- Tudom mi az az unikornis, de te ezt hol látod?
- Hmmm - csúszott ki a torkomból véletlen - Nulla képzelőerővel rendelkezel?
- Meglehet. De mutasd meg még egyszer! - mondta én pedig így is tettem.

Próbáltam az ő perspektívájából mutatni a képet, így elé álltam. Még mindig görnyedten tartotta magát. A fejemmel kitakartam az övét és megkerestem a kis unikornist. Ráböktem ismét és kiléptem előle. Ismét az arcára tekintettem és egyszer csak a megvilágosodás jeleit véltem felfedezni rajta.

- Ja, hogy aaaaz.
- Ahha. Bizony. - mondtam végül.
- Érdekes. - mondta, majd felém fordult - Ideje lenne visszamenni, nem?!
- Gondolom. - húztam meg a vállaimat, majd elindultam.

A visszafelé út eléggé csendesen indult, ami zavarni kezdett. Témát viszont nem tudtam volna bedobni. Gondolkodni kezdtem, hogy mi is lenne az ideális. Kérdezzem sablon dolgokról, hogy hány éves, mit csinál itt, mik az életcéljai, honnan jött?!? Hát szerintem ezek már lerágott csontok, amiket mindenki utál. Mint kérdezni, mint pedig választ adni rájuk. Hisz előbb utóbb maguktól jönnek a dolgok, kérdések nélkül. Csak úgy belefolynak a beszélgetésekbe és irányt vált az addigi téma. Most viszont hova váltana, ha nincs is semmiféle ilyesmi?!
Így hát végső elhatározáson megkérdeztem azt, ami legelőször az eszembe ötlött.

- Ki volt az a lány, akinek nekimentem odabent? - felé fordítottam a fejem a kérdésem után.
- A szőke? - kérdezett vissza, miközben ő is rám nézett.
- Igen. - bólogattam hevesen.
- Hát.. Csak a barátnőm.

04. Rész ~ Mi a neved?

Sziaasztook!! :D Hajnali 3 is elmúlt én meg most hozom a részt.. :D Hát ami miatt ez van, az az, hogy most pár napig nem megyek suliba ( hál' istennek ) :D Így lesz időm a részekre.. :D A következő rész is megvan, amiben végre NYILVÁNOSAN is fény derül a szereplők neveire.. :D A mostani részhez nem is fűznék különösebben hozzá semmit sem.. :D de!! :D Köszönöm szépen az előző résznél ismét a visszajelzéseket! :) Mostani, immár 4. részhez pedig jó olvasást nektek!! :) <3

- Nehéz lett volna nem észrevenni. - nevetett fel rekedtesen.
- Ne már.. - húztam el a számat és az égre feltekintve fújtattam.
- Nem volt vészes, nyugi. Szerintem mindenki nézte, de senki sem látta. - mondta egy kis gondolkodás után.

Összehúztam a szemöldökeimet, ezt követően pedig feljebb csúsztam a padon. A fejemet felé fordítottam és érdeklődve néztem rá. Mégis mit magyaráz itt ez a gyerek?!

- Mire gondolsz? - kérdeztem meg végül.
- Hát... - a tarkójához emelte a kezét, majd simogatni kezdte - Mindenki kotta részeg, aki meg nincs berúgva, az pedig be van tépve. - húztam meg a vállait, azután a jobb kezét ráhelyezte a pad támlájára - Így szerintem nem sokan fognak erre emlékezni, ha ez megnyugtat. - mosolyodott el végül.
- Van benne valami. - gondolkoztam el azon, amit mondott - Te hogyhogy józan vagy? - csúsztak ki a szavak az ajkaim közt.
- Honnan gondolod, hogy az vagyok? - kérdezte mély hangon, miközben egyre jobban fordult felém a testével.
- Jaaj.. - forgattam meg a szemeimet - Látszik rajtad!

Az arcom akaratlanul is felvett egy flegma képet. Nem tehetek róla. Ha valaki hülyének próbál nézni, akkor mindig előjön. Tudom. Jól tudom, hogy le kéne róla szoknom, de nem megy. Jobban belegondolva pedig nem is fogok, hisz ez az egyik végjegyem. Szeretem húzni a számat, forgatni a szemeimet, ráncolni a homlokomat és furcsán, azaz flegmán nézni valakire. Más jelentéktelen ember kedvéért meg nem fogok változtatni a viselkedésemen.
Visszatértem a jelenbe és az arcát figyeltem. Egy vigyor díszelgett rajta, miközben aprókat bólogatott a fejével. Meghúztam a vállaimat, ezt követően pedig keresztbe tettem a karjaimat. A hirtelen támadt ötlet nem is volt olyan jó. A melltartómnak a szegecsei bökdösni kezdték a kezeimet. Halkan felnevettem és kerestem egy másik pózt. Így a végtagjaimat az ölembe fektettem és úgy néztem a göndör hajú srácra.

- És te miért nem vagy részeg? - tette fel a kérdést egy torok köszörülés után.
- A medence hibája. - mutattam a ház felé, mire elnevettem magam, kis fáziskéséssel pedig ő is megmosolyogta ezt.
- Az nem is józanít ki.. - mondta reszelős hangján.
- Pedig láthatnád rajtam. - mutattam végig a testemen - Vagy menjek végig egy gerendán? - nevettem fel, mire ő is kuncogni kezdett.
- Kérlek!
- Komolyan? - kerekedtek el a szemeim és úgy meredtem rá.

Amikor kiejtettem a számon, hogy végigmegyek egy gerendán, akkor azt nem gondoltam komolyan. Poénra kellett volna vennie. De a jelek szerint nem.
Nagyokat bólogatott én meg nyeltem egy nagyot. Most az éjszaka közepén honnan szerezne egy gerendát ez a srác?!

- De megfelel a záróvonal is. - mondta mielőtt tovább rágódhatta volna ezen.

A fejével az út felé biccentett, míg én elnéztem arra. Tényleg fel volt festve az útra. Sóhajtottam egyet, aztán elvigyorodtam. Végül is mi bajom lenne belőle, ha megcsinálnám?! Nem vagyok már részeg. Az a fél üveg whisky, amit ketten ittunk Kendrával nem ütötte meg annyira a fejem, hogy ne lennék önmagamnál. Most pedig, hogy bedobtak a medencébe. Az is rátett, hogy még jobban észhez térjek.
Lassan felálltam, hisz biztos voltam benne, hogy végig tudok egyenesen menni a vonalon. De ha megcsinálom, akkor az miért lesz neki jó? Jó! Mondjuk én dobtam fel az ötletet, de az mindegy. Összehúztam a tekintetem, ezt követően pedig a még mindig üldögélő fiúra néztem.

- Mi lesz a jutalmam, ha sikerül és bebizonyítom, hogy nem vagyok részeg? - beletúrtam a hajamba és igazítottam rajta egyet.
- Mit szeretnél? - kérdezte miközben felkelt a padról.

A vonásaim lágyultak, miközben elgondolkodtam rajta. Hogy mit szeretnék? Egy boldog normális életet.. De ezt csak nem mondatom neki, hisz hülyének nézne. Elkezdtem lepörgetni a fejemben minden eshetőséget. Mit kérhetnék tőle? Hisz ami kell az megvan. Vagy megszerzem magamnak. De mi az, amiből a sok sem elég? Körbetekintettem ahol voltunk, majd megakadt a szemem a padon. Felnevettem halkan, minta épp egy faviccre jöttem volna rá. Visszafordultam hozzá, mire rám emelte a hatalmas zöld szemeit.

- Legyen egy doboz cigi! - mondtam végül, nagy vigyorral az arcomon.
- Hmm.. - mosolyodott el féloldalasan - De ha elbuksz, akkor te jössz nekem eggyel! - emelte meg a szemöldökeit, majd kacsintott egyet.
- Legyen. - bólintottam egyet és megindultam az úttest felé.

Ott ácsorogtam a záróvonal kezdésénél és vártam a fiút, aki nem is olyan rossz fej. Gondolom azért benne is van valami. Pia esetleg fű. Vagy lehet, hogy ennyire spontán és jól szótért másokkal. Nem tudom! Azt viszont igen, hogy lassan jön nekem egy doboz cigivel. Még a gondolat is csodálatos. Az efféle fogadások a legjobbak. Amiből tudod, hogy csak jól jöhetsz ki.

Hátrafordultam és a fiút néztem, aki épp telefonált. Nem is hallottam. Mióta beszélhet valakivel?! Összehúztam a szemöldökömet és figyeltem, ahogy mászkálgat, majd leül a padra és a hajába túr. A göndör fürtjeiből egy-kettő visszaesett a homlokára, mire hirtelen felegyenesedett a görnyedt testtartásából. A kezével a combján támaszkodott, míg a fejét elfordította és a sötétet kémlelte.
Meguntam, hogy várnom kell és nem volt már kedvem őt figyelni, ami furcsa, de hát ez van. Leültem az út szélére és az utcát lestem. Elég csendes kis környék, kivéve ezt a házat, ahol még mindig tombol a zene. Vajon mennyi lehet az idő?! A táskámért nyúltam, azután kotorászni kezdtem benne. Kis keresés után meglett. Épp vettem volna ki, amikor valaki megköszörülte mögöttem a torkát. Hihetetlen sebességgel hátra is pillantottam, hogy aztán szembe ütközzek két vékony lábbal. Felvezette, a tekintetem és szembe találtam magam... Összeráncoltam a homlokomat. Hisz még a nevét sem tudom.
Lassan felkászálódtam és miután leporoltam magam ránéztem. Egy vigyor kíséretében feltettem a kérdést, miközben az egyik lábammal leléptem az útra.

- Amúgy mi a neved?

03. Rész ~ Jó volt a fürdőzés?

Sziasztok!! :D Köszönöm szépen az előző rész a visszajelzéseket. :D Nos hát akkor itt is van a 3. rész :D A részt előbb hoztam a tervezetnél, mert holnap megyünk Pestre és nem tudnám akkor kitenni, amikor szeretném. :D Szóval itt lenne most! :D A részhez annyit, hogy ejnye... ezek a fránya bulik.. :D A következő részt nem tudom pontosan, hogy mikor fog jönni. Már nekiálltam írni, szóval majd meglátjuk. :) Elképzeléseim szerint jövőhéten, talán majd hét közepe felé. :D Nem is beszélek tovább. :D Jó olvasást és jó hétvégét! :) :D

Még ott álltunk egy kicsit és néztük egymást, azután a fiú elnézett a lány után és egy felém dobott mosoly után elindult utána.
Vettem egy mély levegőt, majd körbenéztem. A srác, aki eddig velem volt eltűnt. Mintha köddé vált volna. Meghúztam a vállaimat és kimentem a hátsóudvarra. Ott álltam egy ablak előtt és néztem a hatalmas tömeget, aminek a tartama megnőtt, mióta ideértünk. Igazítottam egyet a hajamon, ezt követően a kezemben lévő ital utolsó cseppjeit is megittam, azután ledobtam a dobozt. A földet néztem, amikor megláttam magam előtt 4 cipőt. Felnéztem és láttam Kendrát meg egy srácot, aki épp nagyon ölelte őt.

- Hát te? - kérdezte kiáltva, én pedig csak meghúztam a vállaimat - Mutassunk be jó pasiknak?
- Nem kell. - ráztam a fejem.
- Dehogynem!

Intett a kezével a srác aki mellette állt, mire kicsit összezavarodva néztem rá. Megfordultam, majd láttam hogy két fiú közeledik felénk. Furcsán néztem őket. Odaálltak mellém és közrefogták a testemet. Rátekintettem a barátnőmre, meg a srácra, aki vele volt. Mind a ketten csak vigyorogtak, én pedig nem értettem a helyzetet. Most azt akarják, hogy ezzel a kettővel legyek, vagy mi?

- Mi van? - próbálta visszatartani a nevetését Kendra a kérdése közben.

Megráztam a fejem. Váratlanul ért, de ebben a pillanatban kapták el a lábaimat és a hátamat. Felemeltek, majd veszélyesen a medencéhez közeledtünk. A szívem sebesebben kezdett el dobogni. Belemarkoltam a srácok karjába és próbáltam kikeveredni onnan, de nem jött össze.
Baljósan haladtak a medencéhez, ami kezdet kiürülni. A szemeim elkerekedtek, ők pedig megálltak. Nagyon markoltam a hátukat és a vállaikat, de hiába. A következő pillanatban lendítettek rajtam egyet és aztán elengedtek. Másodpercekig a levegőben voltam, ami így is többnek tűnt. Az idő leállt és lassan peregtek a dolgok. Az emberek is lelassultak, a hangok pedig eltompultak. A következő pillanatban a testem már a vízbe mártózott, mire minden felgyorsult. Lesüllyedtem a medence aljára. Kinyitottam a szemeimet, azután felúsztam a felszínre.
Felnéztem és Kendra majd megszakadt a nevetéstől, ami nekem is egy apró mosolyt csalt az arcomra. Megforgattam a szemeimet, ezt követően pedig kiúsztam a medence szélére és kiugrottam onnan.

- Most csurom víz vagyok. - mutattam végig magamon, ami csak még jobban késztette őt a nevetésre.
- Tudooom. - nyögte ki két nevetőroham közt.

Felsóhajtottam, majd a házba siettem. Azt se tudtam, hogy hol lehet a fürdő, de inkább az emeleten próbálkozok először a megkeresésével, hátha úgy jobban járok. Felsiettem a hatalmas lépcsőn, utána egy nagy tágas folyosóra értem, amit csak a lenti fény világított meg. Elkezdtem tapogatni a falat, percekkel később pedig meglett a villanykapcsoló. Rögtön világos lett és így megláttam az ajtókat. Kezdtem is a keresést.

Vagy az ötödik ajtón nyitottam be, mikor bementem az egyik hálóba és ott is felkapcsoltam a lámpát. Hatalmas volt a szoba és nagyon barátságos. Becsuktam az ajtót, majd a másikhoz igyekeztem. Jól sejtettem. Ott volt egy nagy fürdőszoba. Megkönnyebbültem. Itt is kapcsoltam lámpát, majd törölközőt kerestem, amivel megtöröltem a hajamat, utána pedig egy hajszárítót és fésűt.
A hajammal nem kellett sokat bajlódnom. A ruháimat is megszárítottam úgy ahogy, meg a bőrömet is egy kicsit. Végül kipakoltam a táskából és a telefonomat vettem kezelésbe. Jó alaposan megszárítottam, majd beüzemeltem és hál' istennek működött. A következő a cigi volt, amit kicsit szárítanom kellett. Annyira megjött hirtelen a kedvem a cigizéshez, hogy nem tudtam másra koncentrálni. Legszívesebben abban a pillanatban rágyújtottam volna, de előtte még tükörbe néztem és igazítottam egyet a sminkemen.

Elpakoltam a dolgokat, majd indultam kifelé a szobából. Szépen lekapcsoltam mindent, azután már a lépcsőn száguldoztam lefelé és a medencét elkerülve a főbejáraton mentem ki a szabadba. A ház előtti padhoz siettem, ami a járda mellett helyezkedett el. Nem volt ott senki sem. Lehuppantam oda, majd elővettem egy szál cigit és rágyújtottam. A számhoz emeltem, azt követően pedig beszívtam a füstöt. Hagytam, hogy elérjen a tüdőmig és minden apró kis járatot bejárjon. Miután ez megtörtént nyugodtan fújtam ki és hagytam, hogy elszálljon vele együtt a feszültségem is.

- Lenne számomra is egy szálad?

Egy ismerős mély rekedtes hang csendült fel a jobbomon. Eltekintettem oda és felnéztem a hatalmas alakra. A jellegzetes hajáról jöttem rá, hogy ő az a srác, aki ott volt a szőke csajjal, akit leöntöttem. Elmosolyodtam, majd felnyitotta a dobozomat és felé tartottam. Felemelte a kezét és lassan kihúzott egy szálat, én pedig készültem eltenni a dobozt, amikor megint megszólalt.

- Tüzet is kaphatok? - kérdezte ismét, és a hangja egy kis vidámságot sugallt.

Bólintottam egyet, majd elővadásztam az öngyújtómat. Közelebb hajolt hozzám. A kezeim az arcom előtt voltak, így odáig le kellett hajolnia. A cigijét figyelte, aztán amikor meggyulladt fel is egyenesedett.
Így voltunk egy kis ideig, amikor megszólaltam, megtörve a csendet kettőnk közt, ami így sem volt csendes, mert a házból jövő zaj bezavart.

- Nem ülsz le? - fordultam felé.
- Üljek? - kérdezett vissza.
- Hát ha szeretnél. - húztam meg a vállam, majd ismét szívtam egy slukkot.

A következő pillanatban elhaladt előttem és a másik oldalon leült. Elmosolyodtam, utána pedig előre tekintettem az útra és szugeráltam a sötétséget, miközben a cigaretta mámorába estem.

- Jó volt a fürdőzés? - nevetett fel rekedtesen.

Felé kaptam a fejem, miközben visszatértem a valóságba. Épp akkor vette el a szájától a cigit. Mosolyogva fújta ki a füstöt, majd felém fordította az arcát és vigyorogva nézett. Egy kicsit ledöbbentem és meglepődtem.

- Láttad? - kérdeztem vissza, utána szívtam egy utolsó slukkot és eldobtam a csikket.
- Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni. - mosolygott, majd ő is úgy tett mint én.

Felnevettem, ezt követően pedig megráztam a fejem, míg ő csak mosolygott. Megtámaszkodtam a pad szélén és úgy néztem rá, hogy most végre ő válaszoljon a kérdésemre. Kíváncsian néztem rá. Hisz érdekel, hogy hány százan láthatták ezt a kis műsort. Nem szeretném magam viszontlátni az interneten, bármiféle vicces videóban, vagy valami ilyesmi.
A lábára tette a tenyerét és küldött felém egy félmosolyt, majd szólásra nyitotta az ajkait...

02. Rész ~ Sajnálom

Sziasztoook!! :D Nos hát akkor.. :D Nagyon szépen köszönöm a komikat és a véleményezéseket, meg persze a megtekintéseket is!! :D Borzalmasan fárasztó napokon vagyok túl.. :D Ha van itt olyan, aki most érettségizik, vagy kis érettségizik, akkor sok sikert!! :D A rész nem túl olyan.. olyan nem tudom milyen, na de a vége.. Az azért a vége .. :D Nem is bírtam tovább, így megírtam a 3. részt is.. :D Ahogy ezt a gif-t nézem úgy megjött a kedvem a vámpírnaplókhoz.. :/ Na mindeegy! :D Nem nyaggatlak én titeket itt tovább!! :D Csak annyit, hogy jó olvasást és imádlak titeket!! :D <3 

A testem felhevült és a kedvem is egyre jobb és jobb lett. Lassacskán ott voltunk a buli helyszínén, a zene egyre hangosabb lett, ahogy közeledtünk. Egymást karolva mentünk, hisz már mozgott minden és elég nehézkesen ment a séta. A meleg idő csak rátett erre, így még jobban megéreztük a pia hatását.

- Kéred az utolsót? - mutatta fel az üveget Kendra.
- Nem! Ennyi elég vvvv...

Önkéntelenül elnevettem magam és nem tudtam befejezni a mondatomat. Elengedtem a barátnőm nyakát, majd a földre rogyva térdeltem és nevettem.
Vagy percekig lehettem így, mire megéreztem két kart, ahogy a testem köré fonódik és próbál felsegíteni. Ránéztem a segítőmre, majd felpattantam és a nyakába ugrottam. Annyira elkapott valami leírhatatlan érzés. Átöleltem a testét és a velem egy magas lányt szorongattam.

- Jól vaaaaaan.. - tolt el magától - Menjünk!

Bólintottam egyet, de a fejem lent maradt. Ő megragadta a kezem és húzott az épület felé. Amint mentünk néztem a házat és kezdtem kijózanodni egy picit, az izgalom hatására. Elmosolyodtam, amint tisztán kezdett el hallatszani az ismerős zene. A testem reagálni kezdett és mozgott a ritmusra. Én már kint kitudtam volna magam tombolni, de Kendra csak húzott befelé.
Végül is mentünk tovább. Az udvaron már volt aki elaludt és olyan is akadt, aki nem bírta a piát, így visszadobta a megivott mennyiséget. Elmosolyodtam a látványon, hisz akkor tényleg jó lehet a kis parti. Kendra hátrafelé húzott, így nem mentünk be a házba. Az épület mögött volt egy hatalmas medence, ami tömve volt emberekkel, akiknek nagyon jó kedvük volt.

- Ismerünk itt valakit? - ragadtam meg a karját és húztam magamhoz közelebb.
- Valakit biztos. - vigyorgott rám.

Meghúztam a vállam, majd körbenéztem. Rengeteg ember volt mindenhol. Fetrengtek, ittak, beszélgettek, táncoltak, kiabáltak, hánytak, smároltak és még folytathatnám. Elnéztem a házat, ami elég nagy volt, a környékén pedig messze volt a következő ház. A hajamba túrtam, aztán hátradobtam és botladozva elindultam a hátsóajtóhoz, ami az épületbe vezetett. Minden lámpa égett én pedig elindultam valamerre. Átvergődtem az embereken, akik a falnak dőlve nyalták-falták egymást.
Lassan eljutottam a konyháig, ahol kerestem valami jó piát, de a sörön kívül mást nem találtam. Kibontottam a dobozt, majd rögtön ittam is belőle, aztán fogtam még egyet és mentem tovább. Bent is elég sokan voltak. A nappaliban mindenki tombolt és táncolt. Elmosolyodtam, majd indultam vissza ki Kendrához.
Amint kiértem nem találtam sehol sem. Felnevettem, amint eljátszottam a gondolattal, hogy mi is lehet most vele. Elmentem a falhoz és megtámaszkodtam ott. Ittam a sörömből, miközben a medencébe eső embereket figyeltem.

- Nem tetszik? - hallottam mellőlem egy hangot, mire arra tekintettem.
- Hát csak most jöttem. Még nem találtam meg a helyem. - nevettem, majd beleittam a sörömbe.
- Talán segíthetek ezen.

Megfogta a kezem, majd elkezdett a bejárat felé húzni. Összehúzott szemöldökkel figyeltem a srácot. Beértünk és ismét átvergődtünk a tömegen, majd az ebédlőben kötöttünk ki, ahol nagyon jó volt a hangulat. Mint mindenhol máshol a házban itt is ittak az emberek, pluszba még cigiztek is ami feldobta a hangulatot. Volt a sarokban egy hatalmas hangfal, ami szolgáltatta a zenét. A srácra néztem, aki még mindig fogta a kezem és egy másik fiúval beszélt. Meghúztam a vállam, majd ittam megint a sörömből.

- Hogy táncolsz? - fordult felém és kiabált.
- Egész jó, mondjuk. Ha jó a zene! - kiáltottam neki vissza.

A srác megint elfordult és beszélt valamit, valakivel. A kezemet viszont már nem fogta. Letettem a másik doboz sört, amit Kendrának hoztam, a sajátomból pedig ittam. Megfordultam és néztem kifelé az ajtón. Mosolyogva lestem az embereket, majd megéreztem két kart a derekam körül, ahogy erősen megfog és felemel. A következő pillanatban pedig arra eszméltem fel, hogy az asztalon vagyok, egy másik csajjal, aki már táncol és valami seggrázós szám szól, miközben mindenki azt kiabálja, hogy "táncolj".

- Ne legyél szégyenlős! - kiáltott fel az a srác aki idehozott.

Meghúztam a vállaimat, majd eleget tettem a kívánságnak. Hisz bulizni jöttem! Hagytam, hogy kikapcsoljon az agyam és a testem teljesen beszívja a zenét. Minden egyes porcikámat átitattam a ritmussal és a külvilágot is igyekeztem kizárni. Csak a zene és én. Semmi más! Lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy az érzés hatalmába kerítsen. A testem olyan könnyedén mozdult és gondolkodás nélkül tudta, hogy mikor mit kell csinálnia. Teljesen átadtam neki az irányítást és sodródtam az árral.
A számnak vége lett és a nagy "hú"-zás szakított ki az előbbi kábulatomból. Kinyitottam a szemeimet és a srác, aki behozott ide elégedetten vigyorgott rám. Kinyújtotta felém a karjait, majd leszedett az asztalról.

- Ügyes.. - hajolt közelebb hozzám.
- Kösz! - vigyorodtam el.

Megint megfogta a kezem és elkezdett kihúzni onnan. Azt se tudtam, hogy ki ő, viszont nem is tudtam parancsolni magamnak, hogy ellenkezzek. Nem nézett ki rosszul, így még ha akartam volna, akkor sem lehetett volna nemet mondani neki, főleg részegen nem.
A lépcső felé húzott én meg kicsit összeráncolt homlokkal néztem őt. Mielőtt odaértünk volna, a másik szobából épp akkor jött ki egy lány, akinek egyenesen nekimentem és a kezében lévő sötét ital ráömlött a világos ruhájára. A szőke hajú, kék szemű csaj arca égett a méregtől és úgy nézett rám, hogy ott helyben megöl.

- Sajnálom.
- Sokra megyek vele. - nézett rám flegmán.

Szívem szerint abban a pillanatban vágtam volna pofán, de kilépett mellőle egy magas göndör fiú, aki szembe állt vele és beszélt neki valamit. A lány arcvonásai kicsit enyhültek és szemforgatás közben elhagyta a helyszínt. Utánatekintettem, de nem sokáig láttam, így a göndör hajú fiúra néztem, aki abban a pillanatban emelte rám a hatalmas zöld szemeit.

- Sajnálom. - ismételtem meg magam.
- Előfordul az ilyen. - mondta rekedtes hangon, majd elmosolyodott.