08. Rész ~ Szia :)

Sziaszttttoooook!!! :33 Mi újság van veletek ?! :D Nézitek a vbt?! :D Én nem tudom mi van velem.. :D általában nem nagyon nézek focit, de ez.. :D Elcsavarja az eszemet.. :D Micsoda pasik vannak egy focicsapatban :O Halálos :3 Na de nem erről kell nekem beszélnem :D Hanem nem tudom :D Új lett a feeejléééc :33 Kicsit szolidabb, jobban áttekinthetőbb lett és nem zsúfolt. :) szerintem.. :D Na de ez is mindegy :D Nem tudtam mit csinálni.. :D Azt mondtam az előző résznél, hogy visszarakom Őt.. :D Hát igen.. :D icikepicike szerepet kapott most, sajna.. :D De majd jön még, ha jönnie kell.. :D márpedig kell.. :D és fog is.. :D na mindegy.. :D elég hamar itt van a rész.. :D Szóval befogtam és jó olvasást! :) :D :*

Arra ébredni, hogy az ablakodon ezerrel áramlik be a fény és a barátnőd félig rád van mászva.. Hát nem egy kellemes dolog.
Megdörzsöltem a szemeimet és óvatosan tolni kezdtem Kendra lábait a testemről. Pár percig el is tarthatott ez a folyama, hiszen nem akartam felébreszteni. Had aludja ki a tegnapi bulit. Később pedig megbeszélem vele, hogy túl sokat ivott és azért szívott valamit, vagy pedig komolyabb dolog áll a háttérben.
Lábaimat lassan lecsúsztattam az ágyról. A talpam ütközött a hideg faburkolattal. Felnyomtam magam és lábujjhegyen toppanva igyekeztem ki a szobából. A folyosóra érve elszaladtam a lépcsőig, majd lesiettem és az konyha felé igyekeztem. Az ajtóban megálltam. A helyiségben tüsténkedő húgomat és az anyámat figyeltem, amint épp csinálják a kaját. Elmosolyodtam és hátrálni kezdtem. Visszamentem a lécsőhöz, időközben pedig benéztem a nappaliba, hátha megpillantom az apámat, de nem. Így hát irány az emelet. Amint felértem a fürdőt vettem célba. Beestem az ajtón, amit kis ügyetlenkedés után be is zártam. A fürdőkád felé ballagtam és amint odaértem nekiálltam megcsinálni a fürdővizemet. Miközben a víz zubogott a kádba, addig én a ruháimtól szabadítottam meg a testemet. Összegyűjtöttem őket egy kupacba, végül pedig a földön végezték. Óvatosan belemerészkedtem a forró, gőzölgő habtömeggel fedett folyadékba, hogy aztán órákig áztassam magam.

A víz elhűlt, a kedvem pedig elszállt. Felágaskodtam, majd vizesen, habosan, szétázva léptem ki a csempére. Egy törölköző után kutatva jártam be a szobát. Amint meglett körbe is csavartam magamon és mentem vissza a szobámba. Próbáltam halk lenni, de amint beértem és a két ismerős szemecskével találtam magam szembe rögtön fel is adtam a próbálkozást. Megindultam felé és rávetődtem. A testét az ágy és közém fogtam.

- Szia te hülye! - mondtam végül, majd legurultam róla.
- Csá. - mondta a szokásos hangsúlyával, mire megforgattam a szemeimet.
- Hogy vagy? - tettem fel a kérdés, miközben a szekrényemhez mentem valami ruhát elővadászni.
- Eléggé szarul. - nevetett fel.
- Az jó... - motyogtam az orrom alatt, miközben öltöztem.
- Miért, te?
- Egész jól.

Ráemeltem a tekintetem. Megértően bólintott, majd hanyatt dőlt az ágyamon. Vettem egy mély levegőt, ezután pedig elsétáltam az asztalomig és felvettem a laptopomat. Azzal együtt pedig levetődtem az ágyra. Felültem törökülésbe a gépet pedig letettem velem szembe. Felnyitottam és elindítottam. Hátrasandítottam Kendrára, aki a plafont nézte mialatt a kezeivel a hasán dobolt. Megráztam a fejem és visszanéztem. A laptop be is töltött. A kurzort rávittem az internetes ikonra, majd megnyitottam. Kis várakozás után behozta nekem és rutinszerűen nyitottam meg a facebookomat. Imádtam, hogy elmentett mindent. Egy hátulütője volt. Hogy elfelejtettem a jelszavam, mert már olyan rég írtam be. Volt pár értesítésem, néhány üzenetem és egy ismerősnek jelölésem. Mivel ez érdekelt leginkább, így ezt is nyitottam meg először. Amint rákattintottam a szemeim vagy háromszor lettek nagyobbak. Nyeltem egy nagyot, majd hátradőltem.

- Jaj Harry.. - suttogtam, miközben végighúztam a tenyeremet az arcomon.

Ráléptem a visszaigazolásra, közben pedig csak vigyorogtam. Tehát nem felejtett el.. Végül is.. Hisz megmondta ott az ajtóban. Igaz utána már nem láttam, de megmondta. Következőnek az értesítéseket nyitottam fel, de egyik sem érdekelt. Az üzenetek jöttek utoljára. Ránéztem az időre és mit ne mondjak jó sokáig aludtunk. Már délután 4 van. Gyorsan válaszoltam is mindenkinek, aztán pedig az időmet a kedves barátnőmnek szenteltem.

- Kendra.. - szólaltam meg miközben félig lehajtottam a laptop tetejét.
- Hmmm?
- Beszélhetünk a tegnap estéről?! - kérdeztem, míg hátrafordultam.
- Persze. - ült fel.
- Jó hát. Akkor nem kerítek... Miért szívtál? - szegeztem neki egyenesen a kérdést.
- Mi?!?! - nézett rám összezavarodva, másodpercekkel később pedig elnevette magát - Hisz együtt szívtunk. Nem emlékszel?
- Neeem... - az állam leesett egy pillanatra - Ez hogy?!
- Nemtom.. Biztos már rendesen ki voltál ütve. Valamikor el is tűntél, de hát kedvem nem volt megkeresni téged. Gondoltam biztos jól mulatsz és nem akartam volna elrontani a pillanatot - kacsintott rám - Meg aztán.. Most nem ártott egy kis cucc. Ettől nem szokunk rá vissza! - húzta meg a vállait - Mondtam, hogy eszméletlen egy buli lesz.. - egy huncut félmosoly ült ki a z arcára.
- Te szuka. - nyögtem ki végül, majd elröhögtem magam.

Ott nevettünk és tárgyaltuk ki az este történteket. Ahhoz képest, hogy az hittem valami komolya baj van.. Nos csak szórakoztunk egy kicsit. Bár elég vicces, hogy arra sem emlékszem, hogy mikor álltunk neki füvezni meg porozni. Minden esetre áttárgyaltunk mindent, amire emlékszünk. Persze a legfontosabbat is. A drága életemnek volt egy kis romantikusnak ígérkező jelenete az egyik mosdóban. Csak a love sztori kellemetlen része, hogy a pasi annyira be volt rúgva, hogy nem működött neki, így Kendrának sem volt semmiféle afférja.
Miután mindent átbeszéltünk tövéről-hegyére a gépem került előtérbe. A bulis embereket akartuk elővadászni, ám amikor ismét megpillantottam a kijelzőt volt egy bejövőm. Ránéztem Kednrára, aki helyettem cselekedve megnyitotta az üzenetet és hatalmasra nyílt szemekkel és szájjal bambultuk a nevet, ami ott virított az üzenetek tetején.

- Szia :) - küldte Harry Styles.

07. Rész ~ Álom

Sziasztok! :D Hát végre már tart a nyaracska :D Strandoltok, napoztok, buliztok, haveroztok?!?! :D Remélem! :D Jaaj összeraktam egy részt. :D Az a baj, hogyha feljövök gépre akkor a tumbli nagyon le tud foglalni.. :D brutális :D na de ittvan ez a semmitmondó kötő rész :D a következőben megint fel fog tűnni ŐŐŐŐ *____* az én kicsi szerelmem :3 :D Naa de jó olvasást a következő rész meg nem tudom mikor lesz elérhető :D Addig is puszi nektek! :D :* Jó nyarazást kicsik :P

Egy pillanatra lefagytam. A távolságot úgy szeltem át, mintha ezen múlt volna az életem. Megálltam az ülő alak előtt, majd leguggoltam hozzá. Alaposan szemügyre vettem, bár nem is lett volna rá szükség. Tisztán kivehető volt, hogy teljesen be van állva. Nyeltem egy nagyot, majd megfogtam a felkarját és óvatosan húzni kezdtem felfelé. Mivel nem akart megmozdulni, így erősebbre vettem a fogásomat és erőteljesebben próbáltam eltávolítani arról a helyről. Sikerült is és a székből fel is tudtam állítani. Az agyam eszeveszettül elkezdett pörögni, hogy most mit is csináljak. Az nem lehet, hogy kérdőre vonom, hisz a tudatlanság elborította az agyát. Az első és legfontosabb most pedig az, hogy valami normális helyre vigyem. Ez pedig az én házam lesz.
Áttettem az egyik kezét a hátamon, majd segítettem neki a járásban és közben az utat is mutattam neki. Kifelé a két arc már nem volt ott, ami nem is zavart. Gyorsan kislisszantunk onnan, már amennyire tudtunk. Ő követte a mozdulataimat és nem ellenkezett, hála égnek. A házból való kiút elég macerás volt, de miután megtaláltam magamon a táskámat, utána pedig a telefonomat, az utunk már valamennyivel egyszerűbb lett.

Nem tudom mennyi kutyagolás után, de végre hazaértünk. Pirkadatra át is léptük a ház küszöbét. Befelé haladva próbáltam odafigyelni arra, hogy ne csapjunk nagy zajt. Nagyjából sikerült is a tervem. Felmásztunk a lépcsőfokokon. Vagy talán jobb szó lenne rá, hogy fellökdöstem őt a lépcsőn, de végül is felértünk az emeletre, ahonnan már csak pár lépés választott el minket a szobámtól. Már nagyon nem volt kedve ehhez a kis tortúrához, de magának kereste. Csak nem hagyom ott full idegen emberekkel. Még csak az kéne. Pláne nem úgy, hogy még be is van állva, mint az atom. A falnak dőlve kezdett el nyafogni. Megfogtam a hátát, majd kitapogattam az utat és eltántorogtunk az ajtómig. Betaszigáltam a szobába, azután becsuktam az ajtót és lámpát kapcsoltam. Ott állt a szobám közepén és nézett ki a fejéből. Egy pillanatra elöntötte a szemeimet a könny, de egyben mosoly is kúszott az arcomra. Letöröltem mind a kettőt. Közelebb lépkedtem hozzá, azután megálltam mellette. A padlót szuggerálta. Elmosolyodtam, közben pedig a hosszú szép haját a füle mögé tűrtem. Ő pedig még mindig úgy volt. A szemei vörösek voltak, a pupillái hatalmasak és óriási táskák rajzolódtak ki a szemei alatt. Megremegtek az ajkaim, ezt követően pedig az ágyamhoz taszigáltam és leültettem. Nem ellenkezett. Nem csinált semmit sem. Csak ült ott és kizárta a külvilágot. Éreztem, ahogy a torkomba egyre nagyobb lett a gombóc. Vele szemben voltam és térdeltem előtte. A rezzenéstele arcát figyeltem. Nem hiszem el.. Hogy lehetek ennyire pocsék barát? Ő az egyetlen egy valaki akit tényleg szeretek és nem figyeltem rá oda. Észre kellett volna vennem, hogy nincs jól. A gondjait, azt hogy szenved. De nem. Kizártam őt is akárcsak a sok idióta embert. Pedig ő nem ezt érdemli. Minden és mindenki előtt kéne lennie. De hát ott is van, csak nem eléggé...
A szemeimet immár teljesen elöntötte a sós víz. Felkúsztam az ágyra, majd a vállát átkulcsolva húztam magamhoz közelebb. Apró puszikat nyomtam a feje tetejére, miközben az elernyedt testét öleltem.

- Sajnálom.. - suttogtam elhaló hangon.

Még egy jó darabig így maradtunk. Ki tudja, hogy mikor de egyszer csak eldőltünk az ágyon és elnyomott minket az álom.

- Summer! Summer! Summer, gyere! 

Lustán kinyitottam a szemeimet, majd a gyönyörű szép kék éggel találtam magam szemben. Összehúztam a szemöldökeimet, majd körbetekintettem. Bármennyire is próbáltam áskálódni az elmémbe a hely akkor is ismeretlenül volt bejegyezve az agyamba. Ismeretlen, mégis megnyugtat. Mintha már milliószor jártam volna itt. Az illatok, az érzés, a hangok.. Minden ismerősen hasított a tudatomba, de akkor sem tudtam sehová sem tenni. Felültem és úgy kémleltem tovább a tájat. Egy hatalmasat dobbant a szívem, mire odatekintettem. Egy furcsa érzés kerítettem a hatalmába, amit kíváncsian követtem is. Lassan felálltam, majd igyekeztem az ösztönömre hallgatni. Elindultam a szívem által legbarátságosabbnak vélt út irányába.

A lépteim hangosak voltak. Lesandítottam a földre és a csupasz lábammal találtam magam szembe, amit vér borított. Rémülten néztem és a félelem kezdett úrrá lenni rajtam. Sebesen kezdtem el szedni a lábaimat. Szaladtam egészen a faházig. Beszaladtam az ajtón. Becsaptam magam után, majd nekitámaszkodva lecsúsztam a földre. Miután lenyugodtam, szemügyre vettem magam. Nem volt sehol sem sebem, így a vér nem lehet az enyém. És itt kattant be valami. Felugrottam és kifutottam a házból. Amikor kiértem egy tóval találtam magam szembe, aminek a közepe felé egy stég vezetett. Arrafelé kezdtem el futni. De sajnos nem tudom miért. Próbáltam megállítani magam, de nem sikerült. A stég végén megtorpantam és a vizet kezdtem el tanulmányozni, ami a tiszta kékségből kezdett egyre sötétebb lenni. 

- Summer!

Amint próbáltam megfordulni és kideríteni, hogy ki kiáltotta a nevemet, a lábaim megcsúsztak én pedig zuhanni kezdtem. Próbáltam valamiben megkapaszkodni, de nem sikerült. Csak vonzott a gravitáció. Nem tudtam mit tenni. Utolsó erőmből még sikítottam egyet, de ez sem segített rajtam. A sikolyom egybefolyt a nevemmel. Egy erős, mély férfihanggal...

- Neee!

Zihálva ültem fel, az... ágyamban. Körbefuttattam a szemeimet a szobámban. A kezemet a mellkasomra csúsztattam, majd nagyokat lélegezve próbáltam lenyugtatni magamat. Mire sikerült is, a tekintetem megakadt a mellettem fekvő testen. Lepörögtek a múltéjjeli képek a fejemben. Az este indulása, ahogy odaértünk, a lány akit leöntöttem, a medencés jelenet, a pad, a cigi és a fiú.

- Harry... Lógsz nekem egy doboz cigivel. Úgyis behúzom rajtad!! - suttogtam a semmibe meredve egy félmosollyal az arcomon.

Megráztam a fejemet, ezzel próbálva kitörölni a fürdőkád utáni jeleneteket. A szuszogó barátnőmre tekintettem, aki olyan nyugisan feküdt mellettem. Elmosolyodtam, aztán pedig én is visszafeküdtem. Tudom, hogy ezt meg kell vele beszélnem. Hisz megígértük. Én be is tartom... És tudom, hogy ő is, de nagy gáz van nála, ha mégis inkább ezt választotta. De miért?!

06. Rész ~ Nem felejtettem el

Sziasztook!! :D Hát VÉGE a SULINAK!!! :D juhuu :33 bár 1 hét múlva még be kell mennem évzáróra, de az mindegy.. :D A lényeg, hogy végre meghoztam a részt, amivel jó sokat csúsztam.. :( bocsi, de legalább péntek 13 van :D Nem tudom, hogy a következő rész mikor jön, de talán most hamarabb összekapom magam és rendezem a dolgokat :D Na de hát jó olvasást!! :D

Legszívesebben megálltam volna és összevont szemöldökökkel gondolkodtam volna el azon, hogy első benyomásra egy ilyen unszimpatikus lány, hogy lehet együtt ezzel a fiúval, aki tök spontán és rendes ember...

- Mi az? - törte meg Harry az elmélkedésemet.
- Semmi. - ráztam meg a fejemet majd elmosolyodtam - A ruhájával mi lesz?
- Hát.. Nem tudom. Majd csak elintézi. - bólogatott, azután előre sandított - Szerinted mikor lesz vége ennek a házibulinak?

Én is előre néztem, majd kirajzolódott pár alak, amik épp közeledtek felénk a távolban. Hirtelen bekattant Kendra. Lehet hogy ő van itt az emberek közt? Nem is gondolkodtam tovább, hanem gyorsabban kezdtem el szedni a lábaimat, hogy minél előbb láthassam az arcokat.
Nem is kellett olyan sokat mennem. Ami azt illeti talán már-már szaladhattam is. De a barátnőm nem volt a tömegben és egyik sem volt nekem ismerős. Így hát lassítottam a tempómon és szépen komótosan folytattam tovább az utamat.

- Valami rosszat mondtam? - csendült fel mellettem megint egy hang.
- Mi? Tessék? - kérdeztem vissza abban a pillanatban.
- Mondom, valami rosszat kérdeztem vagy miért rohantál el az imént?
- Ja.. Csak.. Hát.. - nem tudtam, hogy mit is mondjak neki, miközben rátekintettem - Azt hittem, hogy láttam valamit. - mondtam végül egy mosoly és egy vállrántás kíséretében - Bocsi!
- Jól van. - húzta meg ő is a vállait.

Az utunk megint csendesen telet. Nemsokára meg is érkeztünk a házhoz. Ugyanannyian voltak, mint eddig. A zene ugyanolyan hangosan szólt. Igaz elől már nem volt annyi kóválygó lélek, mint amikor megérkeztünk, de ettől eltekintve a buli még javában ment. A padra néztem, ahol a fogadásunk kezdődött. Most már teljesen más a szerepe. Nem cigiznek, hanem épp falják rajta egymást a korombeliek, ami meg is mosolyogtat.
Megráztam a fejem, majd a mellettem ácsorgó srácra néztem. Meglepő, hogy még mindig itt van..

- Mik a terveid? - közelebb léptem hozzá, hogy hallja is amit mondok.
- Ki kéne csapni magunkat. - felnevetett, ezt követően pedig lenézett rám - Nem gondolod?
- Hát.. - a mellkasára szegeztem a tekintetem - Nem ártana..

Apró mosoly kúszott a szám sarkába, majd a szemeimet feljebb vezettem az előttem álló fiún. Ő is mosolygott, mint én és helyeslőn bólogatott szüntelen. Felnevettem, ezután pedig a fejemmel a ház felé biccentettem, mire ő elindult. Követtem őt egészen az ajtóig, ahol megfogtam az alkarját és visszatartottam. Lecsúsztatta a tenyerét a kilincsről, majd hátrafordult hozzám.

- Csak eszembe jutott a fogadásunk..

Furcsán nézett rám, azután közelebb hajolt és a fülét a számhoz tartotta, mire én még egyszer megismételtem a mondatomat. Míg egy picit így maradt, majd változtatott a fejtartásán és a fülemhez hajolt.

- Nem felejtettem el Summer, nyugi!

Ezzel a mondattal pedig elhúzódott tőlem és kiegyenesedett. A következő pillanatban pedig az ajtó nyitódott és hatalmas fényoázis csapta meg a retináimat. Összeszűkítettem a szemeimet a kezemmel pedig takarni próbáltam a nem kívánatos világosságot, de nem nagyon sikerült. Besétáltam az ajtón. Az emberek még mindig pörögtek. Jó mondjuk volt már, aki kipurcant és az asztal alatt vagy valamilyen furcsa pózban a kanapén elaludt. Viszont a többség még javában tombolt. Amint az emberek tanulmányozása véget ért Harryt kerestem, de eltűnt. Felhúztam a szemöldökeimet, majd valami furcsa kényszerem támadt, hogy megkeressem. De elgondolkodtam rajta és az milyen lenne már?! Most, hogy megtudtam, hogy az a csajszi a barátnője.. Hát szerintem kicsit furán nézne rám, ha utána caftatnék. Tényleg! Az is lehet, hogy most a nőjéhez ment. Akkor meg pláne nem kéne mennem, mert a csaj így is ki lehet rám akadva. Bár az csak egy ruha, de mindegy. A cigimtől pedig azt hiszem búcsút mondhatok.. Kint azt mondta, hogy nem felejtette el, nem pedig azt, hogy be is tartja... Szóval.. Jobban járok ha gyorsan keresek magamnak valami piát.

Alig, hogy ezt kigondoltam már indultam is. Nagy nehezen, de megtaláltam a konyhát. Az emlékeim kicsit megkoptak, de lényeg a lényeg, mégpedig én elértem a célom és egy üveg sörrel a kezembe pattantam fel a konyha közepén lévő pultra. Ahogy a sziszegő hang megcsapta a fülemet a szívem hevesebben dobbant meg. A szám kiszáradt és várva várták ajkaim a mennyei mannát, amit rájuk zúdítok. Így is történt. A következőkben pedig csak sodródtam az árral. Harry azt mondta, hogy nem ártana berúgni? Hát akkor úgy legyen. Üres doboz után ismét telit vettem a kezembe és csak töltöttem magamba a folyékony aranyat, míg minden el nem sötétedett és feketeség nem kúszott az agyamra.


A következő képkocka, hogy egy kádban fekszek. De hogy is kerültem én ide? Jó. Azt teljes mértékig elhiszem, hogy az a valamennyi sör megártott és rottyra ittam maga, de ez még nem magyarázza meg, hogy miért vagyok a fürdőben egy kádban.
Lassan feltápászkodtam, majd kimásztam a kádból. Éreztem még az alkohol hatását. A fejem sajgott. Kitántorogtam a helyiségből, miközben a szemeimet dörzsölgettem. Egy folyosóra érkeztem, ami homályos volt és alig volt fény, így szinte semmit sem láttam.. Nem tudtam, hogy merre induljak. Megálltam, azután a falnak préseltem a hátamat és lehunytam a szemeimet. Ez a rosszullét másabb volt, mint az eddigiek. A gyomrom, az agyam, a végtagjaim, az egész testem máshogy viselkedik.

- Naaaa, kérlek!

Hirtelen meghallottam, hogy valahol beszélnek. Ellöktem magam a faltól, majd követtem a hangokat. Amint hangosabb lett a frekvencia, úgy a témába is egyre jobban belemerültek az emberek és már-már veszekedés szinten tartottak. Én viszont végre megérkeztem. Egy hatalmas fa ajtó volt előttem. Bentről enyhe fény szűrődött kifelé. Lassan kinyitottam az ajtót, ezután szembe találtam magam két idegennel, akik riadtan kapták felém a megdermedt tekintetüket.

- Bocs. De csak ti ketten vagytok a házban? - tettem fel a kérdést, mire egymásra néztek majd vissza rám.
- Nem. Miért? A többiek bent vannak. - mutatott a háta mögé a kisebbik srác.
- Öhhm.. Köszi. - azzal a lendülettel pedig indultam is volna meg, ha..
- Az ajtót becsuknád?

Szólalt meg a magasabb pasi, mire bólintottam és így is cselekedtem. Ezt követően pedig átsuhantam köztük és a következő ajtóhoz mentem. Kinyitottam a kis bejáratot. A fény tompa volt a füst pedig hatalmas. Beljebb léptem az ajtót pedig behúztam magam mögött. A hatalmas asztalt néztem, ahol csak állt a drog meg a fű, a sodort cigik és a kis utcák meg persze az alkohol. Elképedve néztem ezt a csodát, majd az embereket fixíroztam. A szoba is elég nagy volt így sokan voltunk bent, a füsttől viszont alig láttam valamit. Egy pillanat erejéig átsuhant az agyamon, hogy most jó házban vagyok-e, de a kíváncsiság és a vágy sodort előre, hisz olyan rég csináltam már.. Az emlékeim megrohamozták az agyamat és újra érezni akartam azokat a dolgokat.
Így hát megindultam előrefelé. Az emberek már kellően el voltak lazulva és valamennyien másik dimenzióban járhattak. Nem tudtam nem a cuccra nézni, de inkább az emberek közt néztem körül, míg a szemeim megakadtak egy ismerős arcon, tekinteten, szempáron, amivel épp engem nézett...