00. Rész ~ Prológus

Sziasztok!! :) Nos hát őő... :D Mit is kell ilyenkor mondani?! :D Hát nem tudom.. :D Talán, hogy ez már a sokadik blogom és az utolsót több mint féléve hagytam félbe.. :D Elment a kedvem tőle, de a napokban történtek dolgok és bekattant ez.. :D Elég kis vad blognak szánom ezt, hisz vezetek 2 nagyon jó barátnőmmel 2 másik blogot, amikbe most pumpálunk újra levegőt.. :D Nem szeretnék többet beszélni.. :D Nagyon üdvözlök mindenkit, sok szeretettel természetesen! :D és Jó olvasást nektek!! :) 

Lehuppantam a székemre és próbáltam erőt venni magamon, hogy túléljem a következő 45 percet, amit még itt kell töltenem. Körbenéztem az osztályomban. Nem is igazán mondhatom azt, hogy az én osztályom. Csak bejárok ide. Semmi kötöttségem sincs hozzájuk. Mindenki előadja, hogy ő a tökéletes gyerek, aki soha semmi rosszat nem csinál. Ez persze egy nagy kamu. Próbálnak megfelelni a tanároknak, a szüleiknek. Mindenki kibeszél mindenkit a háta mögött és senki sem törődik a saját dolgaival. Hánynom kell ettől az álszent viselkedéstől.

Nem is tudom, hogy hogyan bírom ki azt az átkozott 5 napot, amit itt töltök. Hétvégente pedig nem nagyon vagyok képben. Bár ez előfordul néha hétköznapokon is. A lényeg, hogy ma péntek és már csak egy órám van hátra és húzok is el innen.

A tanár bejött és mindenki csendben lett. Én elővettem a telefonomat és a fülhallgatómat, majd csatlakoztattam őket. Feldobtam a kapucnit a fejemre. Elindítottam egy jó kis rapet, majd bedugtam a füleimet és kényelmesen elterültem a padomon, várva arra, hogy vége legyen az unalmas órának és az idegtépő társaságnak. Éreztem, hogy az álom rákúszik az agyamra, én pedig nem ellenkeztem.

A telefonom pittyegő hangot adott ki, ami rögtön megzavart ezért kinyitottam a szemeimet és körülnéztem. Az emberek még mindig ugyanúgy ültek, mint az előbb. Felemeltem a szemöldökeimet és kezembe vettem a telefonomat. Felsóhajtottam, amikor láttam, hogy már csak 3 perc van vissza az órából. Meg akartam nyitni a chatet, amikor láttam, hogy egy SMS-em jött. Gyorsan ráléptem, majd egy féloldalas mosoly kíséretében olvastam el az üzenetet. "Szombaton nagy buli lesz! Ott kell lennünk! Életünk eddigi legdurvább partija lehet ez. Este átmegyek és megbeszéljük!"