04. Rész ~ Mi a neved?

Sziaasztook!! :D Hajnali 3 is elmúlt én meg most hozom a részt.. :D Hát ami miatt ez van, az az, hogy most pár napig nem megyek suliba ( hál' istennek ) :D Így lesz időm a részekre.. :D A következő rész is megvan, amiben végre NYILVÁNOSAN is fény derül a szereplők neveire.. :D A mostani részhez nem is fűznék különösebben hozzá semmit sem.. :D de!! :D Köszönöm szépen az előző résznél ismét a visszajelzéseket! :) Mostani, immár 4. részhez pedig jó olvasást nektek!! :) <3

- Nehéz lett volna nem észrevenni. - nevetett fel rekedtesen.
- Ne már.. - húztam el a számat és az égre feltekintve fújtattam.
- Nem volt vészes, nyugi. Szerintem mindenki nézte, de senki sem látta. - mondta egy kis gondolkodás után.

Összehúztam a szemöldökeimet, ezt követően pedig feljebb csúsztam a padon. A fejemet felé fordítottam és érdeklődve néztem rá. Mégis mit magyaráz itt ez a gyerek?!

- Mire gondolsz? - kérdeztem meg végül.
- Hát... - a tarkójához emelte a kezét, majd simogatni kezdte - Mindenki kotta részeg, aki meg nincs berúgva, az pedig be van tépve. - húztam meg a vállait, azután a jobb kezét ráhelyezte a pad támlájára - Így szerintem nem sokan fognak erre emlékezni, ha ez megnyugtat. - mosolyodott el végül.
- Van benne valami. - gondolkoztam el azon, amit mondott - Te hogyhogy józan vagy? - csúsztak ki a szavak az ajkaim közt.
- Honnan gondolod, hogy az vagyok? - kérdezte mély hangon, miközben egyre jobban fordult felém a testével.
- Jaaj.. - forgattam meg a szemeimet - Látszik rajtad!

Az arcom akaratlanul is felvett egy flegma képet. Nem tehetek róla. Ha valaki hülyének próbál nézni, akkor mindig előjön. Tudom. Jól tudom, hogy le kéne róla szoknom, de nem megy. Jobban belegondolva pedig nem is fogok, hisz ez az egyik végjegyem. Szeretem húzni a számat, forgatni a szemeimet, ráncolni a homlokomat és furcsán, azaz flegmán nézni valakire. Más jelentéktelen ember kedvéért meg nem fogok változtatni a viselkedésemen.
Visszatértem a jelenbe és az arcát figyeltem. Egy vigyor díszelgett rajta, miközben aprókat bólogatott a fejével. Meghúztam a vállaimat, ezt követően pedig keresztbe tettem a karjaimat. A hirtelen támadt ötlet nem is volt olyan jó. A melltartómnak a szegecsei bökdösni kezdték a kezeimet. Halkan felnevettem és kerestem egy másik pózt. Így a végtagjaimat az ölembe fektettem és úgy néztem a göndör hajú srácra.

- És te miért nem vagy részeg? - tette fel a kérdést egy torok köszörülés után.
- A medence hibája. - mutattam a ház felé, mire elnevettem magam, kis fáziskéséssel pedig ő is megmosolyogta ezt.
- Az nem is józanít ki.. - mondta reszelős hangján.
- Pedig láthatnád rajtam. - mutattam végig a testemen - Vagy menjek végig egy gerendán? - nevettem fel, mire ő is kuncogni kezdett.
- Kérlek!
- Komolyan? - kerekedtek el a szemeim és úgy meredtem rá.

Amikor kiejtettem a számon, hogy végigmegyek egy gerendán, akkor azt nem gondoltam komolyan. Poénra kellett volna vennie. De a jelek szerint nem.
Nagyokat bólogatott én meg nyeltem egy nagyot. Most az éjszaka közepén honnan szerezne egy gerendát ez a srác?!

- De megfelel a záróvonal is. - mondta mielőtt tovább rágódhatta volna ezen.

A fejével az út felé biccentett, míg én elnéztem arra. Tényleg fel volt festve az útra. Sóhajtottam egyet, aztán elvigyorodtam. Végül is mi bajom lenne belőle, ha megcsinálnám?! Nem vagyok már részeg. Az a fél üveg whisky, amit ketten ittunk Kendrával nem ütötte meg annyira a fejem, hogy ne lennék önmagamnál. Most pedig, hogy bedobtak a medencébe. Az is rátett, hogy még jobban észhez térjek.
Lassan felálltam, hisz biztos voltam benne, hogy végig tudok egyenesen menni a vonalon. De ha megcsinálom, akkor az miért lesz neki jó? Jó! Mondjuk én dobtam fel az ötletet, de az mindegy. Összehúztam a tekintetem, ezt követően pedig a még mindig üldögélő fiúra néztem.

- Mi lesz a jutalmam, ha sikerül és bebizonyítom, hogy nem vagyok részeg? - beletúrtam a hajamba és igazítottam rajta egyet.
- Mit szeretnél? - kérdezte miközben felkelt a padról.

A vonásaim lágyultak, miközben elgondolkodtam rajta. Hogy mit szeretnék? Egy boldog normális életet.. De ezt csak nem mondatom neki, hisz hülyének nézne. Elkezdtem lepörgetni a fejemben minden eshetőséget. Mit kérhetnék tőle? Hisz ami kell az megvan. Vagy megszerzem magamnak. De mi az, amiből a sok sem elég? Körbetekintettem ahol voltunk, majd megakadt a szemem a padon. Felnevettem halkan, minta épp egy faviccre jöttem volna rá. Visszafordultam hozzá, mire rám emelte a hatalmas zöld szemeit.

- Legyen egy doboz cigi! - mondtam végül, nagy vigyorral az arcomon.
- Hmm.. - mosolyodott el féloldalasan - De ha elbuksz, akkor te jössz nekem eggyel! - emelte meg a szemöldökeit, majd kacsintott egyet.
- Legyen. - bólintottam egyet és megindultam az úttest felé.

Ott ácsorogtam a záróvonal kezdésénél és vártam a fiút, aki nem is olyan rossz fej. Gondolom azért benne is van valami. Pia esetleg fű. Vagy lehet, hogy ennyire spontán és jól szótért másokkal. Nem tudom! Azt viszont igen, hogy lassan jön nekem egy doboz cigivel. Még a gondolat is csodálatos. Az efféle fogadások a legjobbak. Amiből tudod, hogy csak jól jöhetsz ki.

Hátrafordultam és a fiút néztem, aki épp telefonált. Nem is hallottam. Mióta beszélhet valakivel?! Összehúztam a szemöldökömet és figyeltem, ahogy mászkálgat, majd leül a padra és a hajába túr. A göndör fürtjeiből egy-kettő visszaesett a homlokára, mire hirtelen felegyenesedett a görnyedt testtartásából. A kezével a combján támaszkodott, míg a fejét elfordította és a sötétet kémlelte.
Meguntam, hogy várnom kell és nem volt már kedvem őt figyelni, ami furcsa, de hát ez van. Leültem az út szélére és az utcát lestem. Elég csendes kis környék, kivéve ezt a házat, ahol még mindig tombol a zene. Vajon mennyi lehet az idő?! A táskámért nyúltam, azután kotorászni kezdtem benne. Kis keresés után meglett. Épp vettem volna ki, amikor valaki megköszörülte mögöttem a torkát. Hihetetlen sebességgel hátra is pillantottam, hogy aztán szembe ütközzek két vékony lábbal. Felvezette, a tekintetem és szembe találtam magam... Összeráncoltam a homlokomat. Hisz még a nevét sem tudom.
Lassan felkászálódtam és miután leporoltam magam ránéztem. Egy vigyor kíséretében feltettem a kérdést, miközben az egyik lábammal leléptem az útra.

- Amúgy mi a neved?