07. Rész ~ Álom

Sziasztok! :D Hát végre már tart a nyaracska :D Strandoltok, napoztok, buliztok, haveroztok?!?! :D Remélem! :D Jaaj összeraktam egy részt. :D Az a baj, hogyha feljövök gépre akkor a tumbli nagyon le tud foglalni.. :D brutális :D na de ittvan ez a semmitmondó kötő rész :D a következőben megint fel fog tűnni ŐŐŐŐ *____* az én kicsi szerelmem :3 :D Naa de jó olvasást a következő rész meg nem tudom mikor lesz elérhető :D Addig is puszi nektek! :D :* Jó nyarazást kicsik :P

Egy pillanatra lefagytam. A távolságot úgy szeltem át, mintha ezen múlt volna az életem. Megálltam az ülő alak előtt, majd leguggoltam hozzá. Alaposan szemügyre vettem, bár nem is lett volna rá szükség. Tisztán kivehető volt, hogy teljesen be van állva. Nyeltem egy nagyot, majd megfogtam a felkarját és óvatosan húzni kezdtem felfelé. Mivel nem akart megmozdulni, így erősebbre vettem a fogásomat és erőteljesebben próbáltam eltávolítani arról a helyről. Sikerült is és a székből fel is tudtam állítani. Az agyam eszeveszettül elkezdett pörögni, hogy most mit is csináljak. Az nem lehet, hogy kérdőre vonom, hisz a tudatlanság elborította az agyát. Az első és legfontosabb most pedig az, hogy valami normális helyre vigyem. Ez pedig az én házam lesz.
Áttettem az egyik kezét a hátamon, majd segítettem neki a járásban és közben az utat is mutattam neki. Kifelé a két arc már nem volt ott, ami nem is zavart. Gyorsan kislisszantunk onnan, már amennyire tudtunk. Ő követte a mozdulataimat és nem ellenkezett, hála égnek. A házból való kiút elég macerás volt, de miután megtaláltam magamon a táskámat, utána pedig a telefonomat, az utunk már valamennyivel egyszerűbb lett.

Nem tudom mennyi kutyagolás után, de végre hazaértünk. Pirkadatra át is léptük a ház küszöbét. Befelé haladva próbáltam odafigyelni arra, hogy ne csapjunk nagy zajt. Nagyjából sikerült is a tervem. Felmásztunk a lépcsőfokokon. Vagy talán jobb szó lenne rá, hogy fellökdöstem őt a lépcsőn, de végül is felértünk az emeletre, ahonnan már csak pár lépés választott el minket a szobámtól. Már nagyon nem volt kedve ehhez a kis tortúrához, de magának kereste. Csak nem hagyom ott full idegen emberekkel. Még csak az kéne. Pláne nem úgy, hogy még be is van állva, mint az atom. A falnak dőlve kezdett el nyafogni. Megfogtam a hátát, majd kitapogattam az utat és eltántorogtunk az ajtómig. Betaszigáltam a szobába, azután becsuktam az ajtót és lámpát kapcsoltam. Ott állt a szobám közepén és nézett ki a fejéből. Egy pillanatra elöntötte a szemeimet a könny, de egyben mosoly is kúszott az arcomra. Letöröltem mind a kettőt. Közelebb lépkedtem hozzá, azután megálltam mellette. A padlót szuggerálta. Elmosolyodtam, közben pedig a hosszú szép haját a füle mögé tűrtem. Ő pedig még mindig úgy volt. A szemei vörösek voltak, a pupillái hatalmasak és óriási táskák rajzolódtak ki a szemei alatt. Megremegtek az ajkaim, ezt követően pedig az ágyamhoz taszigáltam és leültettem. Nem ellenkezett. Nem csinált semmit sem. Csak ült ott és kizárta a külvilágot. Éreztem, ahogy a torkomba egyre nagyobb lett a gombóc. Vele szemben voltam és térdeltem előtte. A rezzenéstele arcát figyeltem. Nem hiszem el.. Hogy lehetek ennyire pocsék barát? Ő az egyetlen egy valaki akit tényleg szeretek és nem figyeltem rá oda. Észre kellett volna vennem, hogy nincs jól. A gondjait, azt hogy szenved. De nem. Kizártam őt is akárcsak a sok idióta embert. Pedig ő nem ezt érdemli. Minden és mindenki előtt kéne lennie. De hát ott is van, csak nem eléggé...
A szemeimet immár teljesen elöntötte a sós víz. Felkúsztam az ágyra, majd a vállát átkulcsolva húztam magamhoz közelebb. Apró puszikat nyomtam a feje tetejére, miközben az elernyedt testét öleltem.

- Sajnálom.. - suttogtam elhaló hangon.

Még egy jó darabig így maradtunk. Ki tudja, hogy mikor de egyszer csak eldőltünk az ágyon és elnyomott minket az álom.

- Summer! Summer! Summer, gyere! 

Lustán kinyitottam a szemeimet, majd a gyönyörű szép kék éggel találtam magam szemben. Összehúztam a szemöldökeimet, majd körbetekintettem. Bármennyire is próbáltam áskálódni az elmémbe a hely akkor is ismeretlenül volt bejegyezve az agyamba. Ismeretlen, mégis megnyugtat. Mintha már milliószor jártam volna itt. Az illatok, az érzés, a hangok.. Minden ismerősen hasított a tudatomba, de akkor sem tudtam sehová sem tenni. Felültem és úgy kémleltem tovább a tájat. Egy hatalmasat dobbant a szívem, mire odatekintettem. Egy furcsa érzés kerítettem a hatalmába, amit kíváncsian követtem is. Lassan felálltam, majd igyekeztem az ösztönömre hallgatni. Elindultam a szívem által legbarátságosabbnak vélt út irányába.

A lépteim hangosak voltak. Lesandítottam a földre és a csupasz lábammal találtam magam szembe, amit vér borított. Rémülten néztem és a félelem kezdett úrrá lenni rajtam. Sebesen kezdtem el szedni a lábaimat. Szaladtam egészen a faházig. Beszaladtam az ajtón. Becsaptam magam után, majd nekitámaszkodva lecsúsztam a földre. Miután lenyugodtam, szemügyre vettem magam. Nem volt sehol sem sebem, így a vér nem lehet az enyém. És itt kattant be valami. Felugrottam és kifutottam a házból. Amikor kiértem egy tóval találtam magam szembe, aminek a közepe felé egy stég vezetett. Arrafelé kezdtem el futni. De sajnos nem tudom miért. Próbáltam megállítani magam, de nem sikerült. A stég végén megtorpantam és a vizet kezdtem el tanulmányozni, ami a tiszta kékségből kezdett egyre sötétebb lenni. 

- Summer!

Amint próbáltam megfordulni és kideríteni, hogy ki kiáltotta a nevemet, a lábaim megcsúsztak én pedig zuhanni kezdtem. Próbáltam valamiben megkapaszkodni, de nem sikerült. Csak vonzott a gravitáció. Nem tudtam mit tenni. Utolsó erőmből még sikítottam egyet, de ez sem segített rajtam. A sikolyom egybefolyt a nevemmel. Egy erős, mély férfihanggal...

- Neee!

Zihálva ültem fel, az... ágyamban. Körbefuttattam a szemeimet a szobámban. A kezemet a mellkasomra csúsztattam, majd nagyokat lélegezve próbáltam lenyugtatni magamat. Mire sikerült is, a tekintetem megakadt a mellettem fekvő testen. Lepörögtek a múltéjjeli képek a fejemben. Az este indulása, ahogy odaértünk, a lány akit leöntöttem, a medencés jelenet, a pad, a cigi és a fiú.

- Harry... Lógsz nekem egy doboz cigivel. Úgyis behúzom rajtad!! - suttogtam a semmibe meredve egy félmosollyal az arcomon.

Megráztam a fejemet, ezzel próbálva kitörölni a fürdőkád utáni jeleneteket. A szuszogó barátnőmre tekintettem, aki olyan nyugisan feküdt mellettem. Elmosolyodtam, aztán pedig én is visszafeküdtem. Tudom, hogy ezt meg kell vele beszélnem. Hisz megígértük. Én be is tartom... És tudom, hogy ő is, de nagy gáz van nála, ha mégis inkább ezt választotta. De miért?!